Az orosz elnök az úgynevezett kaukázusi rendcsinálás időszakát hozta fel példának, amikor mind az államfő mellett működő tanács, mind külföldi jogvédők hevesen bírálták őt a kemény fellépésért. Putyin emlékeztetett: kezdettől fogva teljesen biztos volt abban, hogy nincs más út Oroszország területi egységének megőrzéséhez.
Moszkva két háborút is vívott Csecsenföldön: 1994–1996 között, majd 1999-től 2009-ig. Csecsenföldön ma viszonylagos nyugalom van. Az Oroszországhoz tartozó többi észak-kaukázusi köztársaságban – főként Dagesztánban és Ingusföldön – azonban továbbra is gyakoriak a robbantások, a fegyveres leszámolások. A térségbe tavasszal több tízezres szövetségi belügyi csapatokat vezényeltek, ősz elején pedig intenzív műveleteket folytattak a lázadó csoportok felszámolására.
Az új összetételű, 65 fős testület első ülésén, amelyen az orosz államfő elnökölt, Leonyid Parfjonov ellenzéki televíziós újságíró a hatalmat hibáztatta, amely – mint mondta – „totális ellenőrzése alá vonta a szövetségi televíziós csatornákat”. Kifogásolta, hogy a tévékben szerinte nem lehet megvitatni a társadalmi-politikai kérdéseket. Putyin nem értett egyet Parfjonovval. Hangoztatta, hogy az állami befolyás nem érvényesülhet a közszolgálati televíziókban.
Az orosz államfő tanácsadói testületéből több neves jogvédő kimaradt. Közöttük Ljudmila Alekszejeva, a moszkvai Helsinki Csoport vezetője, aki az elnökválasztást követően jelezte, hogy nem kíván Putyinnal együtt dolgozni. A testületben ugyanakkor helyet kapott a hatalom több bírálója: a független Novaja Gazeta című lap két munkatársa, Jelena Maszjuk és Leonyid Nyikityinszkij, valamint Lilija Sibanova, a Golosz orosz választási jogvédő csoport vezetője. A szervezet a parlamenti és az elnökválasztás során számos jogsértést tárt fel.
Alekszej Makarkin politológus, a Politikai Technológiák Központja vezetője szerint az új összetételű emberi jogi tanácsban gyakorlatilag elvész az ellenzék kritikus hangja, mert a hatalommal egyetértők ugyanolyan súllyal kaptak benne helyet.
