A válság egyben lehetőség is – tartja a politológiai közhely, és ezt Barack Obama igyekszik is kihasználni, a jelek szerint ráadásul nem is eredménytelenül. Demokráciákban általában a leggyakrabban elhangzó szólam az összefogás és az egység megteremtése: remek alkalom ez mindig a regnáló politikai erőnek, hogy sikeres válságkezelőként mutatkozzon, természetesen háttérbe szorítva a korteskedés szabványmocskolódásait. Amerikában külön fontos a „commander in chief” mítosza: a szóösszetétel az angolban sokkal többet hordoz magában a vezérkari főnöknél. Közvélemény-kutatások szerint Obamának be is jött a határozottan fellépő, keménykezű főnök szerepe, ami különösen azért jelentős siker, mert a republikánus kritikák leggyakrabban visszatérő eleme az, hogy az elnök „túl elitista, túl értelmiségi”, akitől távol áll a pragmatizmus, a gyakorlat.
A vádakat a konzervatívok sokszor pont a globális felmelegedés miatt zúdították Obama és a metropolisokban élő értelmiségi demokrata-szavazókra, mondván, mindez csak fantazmagória, hiszen semmi kézzelfogható jele nincsen a klímaváltozásnak. Sandynek köszönhetően most már be is indult a progresszív-liberális kampány, amely azt sulykolja, hogy a hurrikán bizony a felmelegedés eredménye. Ez a téma ráadásul meghozta Obama mellé New York polgármestere, Michael Bloomberg elismerését és támogatását is.
Mitt Romney republikánus jelöltnek is fújhat néhány szavazatot a szél. Ott van mindjárt az egyes államokban jelentkező benzinhiány: az amerikai életforma mindenhatóságában hívő és benzinfaló terepjárókban élő republikánusoknak a benzinkérdés létkérdés. A további lehetőségek, amelyek Romney előtt állnak, ilyen kiélezett helyzetben meglehetősen kétélűek. Egyrészt megpróbálhatja lerombolni a gondosan kialakított válságkezelő képet, hangsúlyozva a felkészületlenséggel összekapcsolva a keletkezett károkat és veszteségeket.
Csakhogy ez visszaüthet, hiszen így olyan kép alakulhat ki Romney-ról, hogy politikai pályája építéséhez áldozatokat használ ki. Ugyancsak visszás lenne felemlegetni a New Orleans városát elsöprő Katarina hurrikánt. Ismeretes: a pusztítás idején az elnök és az alelnök szabadságon voltak, a mentés pedig finoman szólva is akadozott, ami annak fényében volt különösen ellentmondásos, hogy Irakban és Afganisztánban amerikai katonák ezrei folytattak hadműveleteket. Ráadásul a vakációzó elnök és alelnök a republikánusokat erősítette.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!