Az állandó bizottság hat másik tagja Li Ko-csiang (ő eddig is a párt politikai bizottsága állandó bizottságának tagja volt, s jövőre a kormányfői székbe készül), Csang Tö-Csiang miniszterelnök-helyettes, egyben Csungking város párttitkára, Jü Cseng-seng, Sanghaj városvezetője, Liu Jün-san, a párt propagandaosztályának vezetője, Vang Csi-san miniszterelnök-helyettes és Csang Kao-li, Tiencsin város párttitkára.
Hszi Csin-pinget a hadsereget felügyelő bizottság élére is megválasztották.
A politikai bizottság állandó bizottságát (PBÁB) Hszi Csin-ping főtitkár mutatta be a hazai és külföldi sajtó képviselőinek az Országos Népi Gyűlés Házában.
A politikai csúcsvezetés felállásának hagyományos sorrendje mindig leképezi az állami vezetés első négy emberét, s az utóbbi évtizedekben a főtitkáré volt az elnöki szék, a parlament elnöke volt a második, a harmadik a kormányfőnek volt fenntartva és a politikai hierarchiában a negyedik volt a népfront vezetője.
Azzal, hogy Li Ko-csiang a második helyen vonult be, újabb találgatások indultak meg. Vannak, akik szerint a jövendőbeli miniszterelnök a parlament elnöke elé került a politikai rangsorban, míg mások elképzelhetőnek tartják azt is, hogy Liből parlamenti elnök lesz.
Hszi nyugodt, közvetlen hangon beszélt az új vezetés iránt megnyilvánuló bizalomról, az őket terhelő felelősségről és a kommunista párt szerepéről abban, hogy a szegény és elmaradott „öreg Kínából egy mind virágzóbb és erősebb új Kína lett”. Mindez egy teljesen új horizontot nyitott a kínai nemzet nagy megújulásához – húzta alá a pártvezető.
Az „életet szerető” kínai emberekről szólva megállapította, hogy ők jobb oktatást szeretnének, stabilabb munkahelyeket, több jövedelmet, kiterjedtebb társadalombiztosítást, jobb egészségügyet, javuló lakhatási körülményeket és jobb környezetet. Hozzátette: „A boldog élet iránti vágyuk teljesítése a mi küldetésünk.”
Ami a kommunista pártot érintő súlyos kihívásokat és a megoldásra váró problémákat illeti, Hszi kiemelte a korrupciót, az emberektől való eltávolodást és az „egyes pártvezetők okozta” túlzott formalitást és bürokráciát.
