Obama vs. Romney – a címvédő

A választási regisztráció élharcosa. Taktikusan bánt el Hillary Clintonnal, aztán annál is taktikusabban ölelgette a férjet. Testvére hol volt, hol nem volt, és bár nem látszik rajta, a hamburger a kedvence. Barack Obama, a demokrata – elnökjelölti portré.

Először pénzügyi tanácsadó cégeknél dolgozott, majd egy egyházi alapítású közösségépítő és munkaszervezéssel is foglalkozó hálózatban helyezkedett el tanácsadóként, oktatóként. 1988-ban (ebben az évben keresztelkedett meg Chicagóban) jött először Európába, majd kenyai rokonait is meglátogatta – Afrikában 1992-ben is megjelent nővérével, Aumával, illetve menyasszonyával, Michelle-lel. ’92-től 12 éven át alkotmányjogot tanított a Chicagói Egyetemen. Még 1992-ben nyakába vett egy óriási feladatot: kampányt indított a választók nyilvántartásba vételéért. A 10 alkalmazottal és 700 önkéntessel elvégzett munkának köszönhetően Illinois állam 400 ezer afroamerikai választójából 150 ezret sikerült is regisztrálni, amit akkor jelentős sikerként könyveltek el. 1993-ban még egy kisebb jogászcsapathoz is csatlakozott, polgári peres ügyekben „járt-kelt”.

De 1996-ban már semmi nem mentette meg őt a politikai pályától, ekkor választották be Illinois szenátusába Chicago déli választókörzetéből. Munkálkodott az egészségügyi bizottság élén is, 2004-ben már – 52 százalékos szavazatarányt maga mellett tudva, 14 ellenféllel szemben – Washingtonban politizált (magában a szenátusban és öt szakbizottságban), jó néhány saját törvényjavaslata is volt – többek közt 2007-ben az iraki katonák hazahívása –, és befolyásos lobbicsoportot szervezett maga köré. 2000-ben azért csúnyán elverte egy képviselőházi választáson Bobby Rush, 30 százalékot kapott. Folyamatosan napirenden tartotta az egészségügyi témát, egyik fő törekvése volt, hogy minél több ember be legyen vonva az ellátási rendszerbe. Emellett gyakorta jelentkezik a homoszexuálisok jogait védő frázisokkal.

A 2008-as elnökválasztási kampányhadjárat előtt minden tisztségéről lemondott, hogy teljes erejével a jelöltségre koncentrálhasson. Volt is oka rá, mint utóbb kiderült: kemény küzdelemre késztette a korábbi first lady, Hillary Clinton, akit a demokrata versengésben legyőzve később fel is kért a külügyi tárca irányítására. 2008. november 4-ének éjszakáján gyorsan eldőltek a dolgok: Obama a vártnál sokkal simábban verte John McCaint (53-47-es szavazatarány, 365-173-as elektori), 2009 januárjában pedig milliók követték a helyszínről hivatalba lépését.

Teljes hivatali idején végighúzódott a pénzügyinek indult, világgazdaságivá duzzadó válság, illetve megörökölt két külföldi háborút is Irakban, illetve Afganisztánban. Egyik első döntése volt feloldani az állami abortusztámogatás tilalmát. Még nyitó elnöki évében megkapta a Nobel-békedíjat, ami miatt felháborodott a fél világ – elnökként ő az amerikai hadsereg főparancsnoka –, de ciklusa talán legnagyobb politikai öröme a nehezen keresztülvert egészségügyi reform volt – párhuzamban azzal, hogy leszokott a cigarettázásról, s mivel imádja a hamburgert, „kénytelen” jelentős időt eltölteni a Fehér Ház konditermében. A gimnáziumban az iskolai kosárcsapatnak is tagja volt, igyekszik e szenvedélyének is hódolni.

Barack Obamát a mostani jelöltségre hivatalosan Bill Clinton kérte fel, szeptember 6. óta számít hivatalosan aspiránsnak.