Az úgy volt, hogy a kansasi Ann Dunham a Hawaii Egyetem orosz fakultásán 1960-ban összeismerkedett és össze is jött Barack Obamával; a két fiatal szerelme kisvártatva gyümölcsöt hozott, 1961. augusztus 4-én, Hawaiin megszületett ifj. Barack Hussein Obama – a két örömteli esemény közé gyorsan be is iktattak egy esküvőt, ’61 telének végén. Ám Ann és Barack öröme nem tartott sokáig, a kis Barack születése után alig egy-két héttel Ann úgy döntött, fiával elköltözik. A válást 1964-ben mondták ki, a szülőföldjére, Kenyába hazaköltöző és ott többször újraházasodó idősb Barack 1971-ben látogatta meg a fiát Hawaiin, és csak egyetlenegyszer.
Az ifjabb Baracknak hét kenyai féltestvére lett édesapja 1982-ben bekövetkezett haláláig (autóbaleset). Édesanyja – aki Baracknak egyébként már a második felesége volt – is újból házasságra adta a fejét ’65-ben, ezúttal egy végzős földrajz szakos indonéziai srácot fogott ki. Lolo Soetoro USA-vízuma azonban csakhamar lejárt, így nagy döntést hozott a kis család: 1967-től már Jakartában járt iskolába ifj. Barack Obama. Az indonéz és angol nyelvű tanulmányoknak tízéves korában azonban vége lett.
1971-ben hazaköltözött nagyszüleihez, az ő segítségükkel tudott leérettségizni 18 esztendős korában, Ann Dunham mindössze 3 évet töltött vele iskolaéveiből. Az édesanya egyébként 1975-től újra Indonéziában élt, de 1980-ban elvált Lolótól, 1995-ben pedig méhnyak- és petefészekrák következtében meghalt. Tizenévesen nagyon nehezen bírta feldolgozni egyrészt apja hiányát, másrészt sokféle származását, ezért alkoholba, marihuánába és kokainba menekült, hogy – mint visszaemlékezéseiben később meakulpázva megírta – kiverje a fejéből a múltját. Első nyilvános beszédét 1981-ben mondta el Los Angelesben, a faji megkülönböztetés ellen szót emelve. A „pályaválasztás évében” Obama meglátogatta régi barátait Pakisztánban, illetve édesanyját Indonéziában. A New York-i Columbián ezt követően jogi diplomát szerzett, majd jogi doktorátust is a Harvardon – utóbbi intézményben első afroamerikaiként vezette a jogi folyóiratot.
Először pénzügyi tanácsadó cégeknél dolgozott, majd egy egyházi alapítású közösségépítő és munkaszervezéssel is foglalkozó hálózatban helyezkedett el tanácsadóként, oktatóként. 1988-ban (ebben az évben keresztelkedett meg Chicagóban) jött először Európába, majd kenyai rokonait is meglátogatta – Afrikában 1992-ben is megjelent nővérével, Aumával, illetve menyasszonyával, Michelle-lel. ’92-től 12 éven át alkotmányjogot tanított a Chicagói Egyetemen. Még 1992-ben nyakába vett egy óriási feladatot: kampányt indított a választók nyilvántartásba vételéért. A 10 alkalmazottal és 700 önkéntessel elvégzett munkának köszönhetően Illinois állam 400 ezer afroamerikai választójából 150 ezret sikerült is regisztrálni, amit akkor jelentős sikerként könyveltek el. 1993-ban még egy kisebb jogászcsapathoz is csatlakozott, polgári peres ügyekben „járt-kelt”.
De 1996-ban már semmi nem mentette meg őt a politikai pályától, ekkor választották be Illinois szenátusába Chicago déli választókörzetéből. Munkálkodott az egészségügyi bizottság élén is, 2004-ben már – 52 százalékos szavazatarányt maga mellett tudva, 14 ellenféllel szemben – Washingtonban politizált (magában a szenátusban és öt szakbizottságban), jó néhány saját törvényjavaslata is volt – többek közt 2007-ben az iraki katonák hazahívása –, és befolyásos lobbicsoportot szervezett maga köré. 2000-ben azért csúnyán elverte egy képviselőházi választáson Bobby Rush, 30 százalékot kapott. Folyamatosan napirenden tartotta az egészségügyi témát, egyik fő törekvése volt, hogy minél több ember be legyen vonva az ellátási rendszerbe. Emellett gyakorta jelentkezik a homoszexuálisok jogait védő frázisokkal.
A 2008-as elnökválasztási kampányhadjárat előtt minden tisztségéről lemondott, hogy teljes erejével a jelöltségre koncentrálhasson. Volt is oka rá, mint utóbb kiderült: kemény küzdelemre késztette a korábbi first lady, Hillary Clinton, akit a demokrata versengésben legyőzve később fel is kért a külügyi tárca irányítására. 2008. november 4-ének éjszakáján gyorsan eldőltek a dolgok: Obama a vártnál sokkal simábban verte John McCaint (53-47-es szavazatarány, 365-173-as elektori), 2009 januárjában pedig milliók követték a helyszínről hivatalba lépését.
Teljes hivatali idején végighúzódott a pénzügyinek indult, világgazdaságivá duzzadó válság, illetve megörökölt két külföldi háborút is Irakban, illetve Afganisztánban. Egyik első döntése volt feloldani az állami abortusztámogatás tilalmát. Még nyitó elnöki évében megkapta a Nobel-békedíjat, ami miatt felháborodott a fél világ – elnökként ő az amerikai hadsereg főparancsnoka –, de ciklusa talán legnagyobb politikai öröme a nehezen keresztülvert egészségügyi reform volt – párhuzamban azzal, hogy leszokott a cigarettázásról, s mivel imádja a hamburgert, „kénytelen” jelentős időt eltölteni a Fehér Ház konditermében. A gimnáziumban az iskolai kosárcsapatnak is tagja volt, igyekszik e szenvedélyének is hódolni.
Barack Obamát a mostani jelöltségre hivatalosan Bill Clinton kérte fel, szeptember 6. óta számít hivatalosan aspiránsnak.
