A szakértő kifejtette, hogy két évvel ezelőtt azért nem sikerült elérni a meghatározott célokat, mert nem egy egységes, homogén csoport indította és vitte végig a forradalmat, hanem sok, eltérő elveket valló politikai erő. Közülük kiemelkedett a Muzulmán Testvériség, amely „nemzetközi beleegyezéssel, a többiek hátán” jutott hatalomra. Azonban sok más politikai erő, bár szintén aktívan részt vett a forradalomban, „a partvonalon” maradt, és úgy érzi, kizárták a hatalomból – mutatott rá.
Murszi szembemegy a célokkal
Véleménye szerint a jelenlegi megmozdulások célja tehát a hatalom reformja, hogy ne csak egy párt, egy irányzat kezében legyen az irányítás, hanem a különböző politikai erők részt vehessenek a döntéshozatalban. Amíg ezt el nem érik, folytatódhatnak a tüntetések – tette hozzá.
Daher Rashed szerint nem valószínű, hogy a kormányzatnak és a többi pártnak hamar sikerülne tető alá hoznia a megállapodást, ugyanis most nagyon távol állnak egymástól az álláspontok. A több ellenzéki pártot tömörítő Nemzeti Megmentés Frontja elkötelezett a tüntetések folytatása mellett, a tárgyalások megkezdéséhez pedig előfeltételeket szab – magyarázta. Hangsúlyozta, az sem segíti a megegyezést, hogy úgy tűnik, Mohamed Murszi államfő az elődjéhez hasonló jogköröket igyekszik kivívni magának, pedig két évvel ezelőtt a forradalom kirobbanásának egyik célja éppen az volt, hogy visszaszorítsák az elnök befolyását.
Egyiptomban a legrosszabb a helyzet
A szakértő úgy látja, gazdasági okai is vannak annak, hogy Egyiptom ismét megmozdulások színtere. Az elmúlt két évben a gazdaság stagnált, semmilyen előrelépést sem sikerült elérni, pedig sokan annak idején a gazdasági fejlődés reményében csatlakoztak a forradalomhoz – mondta.
Kiemelte: az „arab tavasz” országai közül máshol, például Tunéziában is előfordulnak ugyan tüntetések, mert még mindig nem látják az emberek, hogy a forradalom elérte volna a célját, Egyiptomban a legrosszabb a helyzet. A 85 millió lakosú országban az emberek kétharmada mélyszegénységben él. Az emberek gazdaságjavító lépéseket várnak a kormánytól, de a kabinet azt hangoztatja, olyan rossz állapotokat örökölt az előző rezsimtől, hogy több időre van szüksége a fejlődés beindításához. A szegénységben élőknek azonban nem feltétlenül van idejük ezt kivárni.
