Az elemzésben kifejtette: amerikai elemzők szerint kevés olyan felkészült jelölt van a külügyek irányítására, mint John Kerry. A 70 éves demokrata politikus 1984 óta tagja a szenátusnak, öt ciklusban volt a külügyi bizottság tagja, amelynek külügyminiszteri kinevezéséig elnöke is volt. Az elmúlt évtizedekben szerteágazó kapcsolatokat épített ki a világ vezető politikusaival.
John Kerry a külpolitikában liberális nézeteket vall, és nagy hangsúlyt helyez a diplomáciai kapcsolatok erősítésére, az együttműködésre a partnerországokkal, valamint a párbeszédre az Egyesült Államok ellenfeleivel – közölte a szakértő. A katonai erő alkalmazását nem veti el, ahogy az elmúlt évtizedek amerikai katonai intervencióit is rendre támogatta, de nem feltétlenül a katonai beavatkozást pártolja.
Chuck Hagel a védelmi minisztérium élén
Az államfő Chuck Hagel volt nebraskai szenátort jelölte a védelmi minisztérium élére. A 67 esztendős republikánus politikus 1997 és 2008 között volt tagja a szenátusnak, ahol különösen a külügyi bizottságban volt aktív. Chuck Hagel az utóbbi években sok kérdésben elkülönült a republikánus párton belül hangadó neokonzervatív és keményvonalas külpolitikai irányvonaltól. Hagel ugyanis óvatos külpolitikát, a nemzetközi amerikai katonai szerepvállalás csökkentését, a katonai erő minél körültekintőbb alkalmazását szorgalmazza. Az utóbbi években síkraszállt a Pentagon költségvetésének mérsékelt csökkentése mellett – idézte fel Varga Gergely.
Emlékeztetett arra, hogy Hagel többször bírálta az Egyesült Államok kemény Irán-ellenes politikáját, az egyoldalú amerikai szankciókat, amelyek helyett nagyobb diplomáciai erőfeszítést szorgalmazott. A szenátus tagjainak nagy többségéhez képest kritikusabb Izraellel és az Izraelt támogató amerikai lobbiszervezetekkel szemben.
Afganisztán ügye továbbra is kérdéses
A következő négy évben várható külpolitikát illetően a szakértő kifejtette: nagy kihívást jelent, hogy az Afganisztán jövőjével kapcsolatos kérdések továbbra is nyitottak, a konfliktus és az instabilitás erősödésére lehet számítani a nemzetközi erők döntő részének kivonulásával. Az Egyesült Államoknak csökkenő katonai jelenléttel és erőforrásokkal kell ezt a helyzetet kezelnie, hogy a konfliktus 2014 után ne súlyosbodjon.
Nukleáris viták
Kevés eredményt hozott a nukleáris viták rendezésében az, hogy Obama elnökségének kezdetén „félszívvel” nyitott Irán felé – mutatott rá. Jelenleg a korábbiakhoz képest jóval erőteljesebb és szélesebb körű nemzetközi szankciókkal néz szembe Irán, ami a gazdaságát is súlyosan érinti, ugyanakkor nincsenek arra utaló jelek, hogy az ország vezetői a nyomásgyakorlás hatására megváltoztatnák politikájukat.
A szakértő szerint a szorosan a nukleáris programhoz kapcsolódó kérdéseken túl rendkívül sok múlik az amerikai–iráni kapcsolatok minőségén. „A bizalmatlanság áttöréséhez” mindkét félnek komoly erőfeszítéseket kellene tennie, Obama lehetőségeit azonban jelentősen korlátozza „az erőteljesen Irán-ellenes és Izrael-barát kongresszusi belpolitikai háttér”. Mindez felerősíti az iráni vezetők félelmeit, hogy az Egyesült Államok valódi célja a rezsimváltás Teheránban – közölte. A párbeszéd fenntartása nemcsak a megegyezéshez elengedhetetlen, hanem ahhoz is, hogy a fegyveres konfliktus elkerülhető legyen.
Sorsdöntő amerikai–kínai kapcsolatok
Az elemző véleménye szerint a következőkben alighanem az ázsiai csendes-óceáni térség fejlődése és az amerikai–kínai kapcsolatok lesznek a legnagyobb hatással az Egyesült Államok nemzetközi pozíciójára. Az Obama-adminisztráció által meghirdetett Ázsia felé fordulás stratégiája 2012-ben „némileg letért az ideális pályáról”. Túlságosan nagy hangsúlyt helyeztek a katonai szempontokra, az ázsiai katonai jelenlét megerősítésére. Mindez azt az érzést erősítette Pekingben, hogy az amerikai stratégia egyedüli célja Kína feltartóztatása – írta. Gazdasági és kereskedelmi kérdésekben pedig – részben az amerikai választási év miatt – kevés elmozdulás történt Washington magatartásában.
A szakértő szerint az Egyesült Államoknak azzal kell szembenéznie, hogy a Közel-Kelet a korábbiakhoz képest jóval bizonytalanabb, kiszámíthatatlanabb és gyorsabban változik. Az amerikai kormányzatnak ebben az új környezetben a teljesítményre, nem az ideológiára kell összpontosítania. Nyitnia kell a politikai iszlám felé, egyben fel kell ismernie annak sokszínűségét és változó jellegét.
Szíriával kapcsolatban továbbra is az ellenzék egységének segítése Washington elsődleges feladata, az izraeli–palesztin konfliktus tekintetében pedig fel kell ismernie, hogy a békemegállapodásra „vagy most kerül sor, vagy soha”. A „békefolyamat” az utóbbi időben a halogatás és a kudarc szinonimájává vált – fogalmazott Varga Gergely.
Kőolaj, földgáz, energia
Úgy látja, a külpolitikai lehetőségeket az is meghatározza, hogy az Egyesült Államok hazai kőolaj- és földgáztermelése jelentősen nőtt az elmúlt években. Különösen szembetűnő volt a fejlődés a palagáz kitermelésében, ennek eredményeként a következő évtizedre az ország előreláthatólag nem szorul gázimportra.
A növekvő hazai energiatermelés csökkenti az energiaárakat és a külkereskedelmi hiányt, egyúttal növeli az amerikai gazdaság versenyképességét és a foglalkoztatottságot. Mindez jelentős geopolitikai előnyökkel is jár: az Egyesült Államok csökkentheti függőségét a nagy olajtermelő, de gyakran politikailag instabil régióktól, így mindenekelőtt a Közel-Kelettől – olvasható Varga Gergely elemzésében.
