2009-ben az új korszak ígéretétől megrészegült amerikaiak igazi örömünneppé varázsolták a beiktatást: majd 2 millió néző hallgatta a helyszínen, ahogy Barack Obama, az Egyesült Államok negyvennegyedik elnöke változást és reményt ígér nekik. Négy évvel később egy alaposan megőszült Obama állt alaposan megcsappant számú, optimista becslések szerint is csupán 600 ezer fős közönsége elé. A szárnyaló retorika ezúttal hiányzott, a beszédet az alkotmányból vett idézetek és az egység, az összefogás, a közös előrehaladás gondolata határozta meg. Az Egyesült Államok megosztottságáról azonban sokat elmond a sajtó reakciója, melynek egyik fele már a történelmi nagyok arcképcsarnokában, másik része pedig a gyorsan elfelejtendő múlt szemétdombján látja Barack Obama portréját.
„Obama az elnökök első vonalához tartozik”
Az olyan liberális orgánumok, mint a The New York Times dicshimnuszokat zengtek az elnök bátorságáról. A lap szerkesztőségi cikke szerint Obama végre megmutatta igazi arcát, és megalkuvás nélküli liberális programot tett az asztalra, mely garantálja az ország fejlődését. „Obama, úgy látszik, megértette, hogy republikánus ellenfeleitől hiába vár kompromisszumot. Ezért inkább az emberek elé tárta terveit és hitelveit: harcot hirdetett a klímaváltozás és az egyenlőtlenség ellen, hitet tett a megújuló energia és a melegek jogai mellett. Ma egyértelművé vált, hogy ambíciója és intellektusa révén Barack Obama az elnökök első vonalához tartozik. A kérdés csak az, meglesz-e benne a szükséges taktikai érzék és kitartás is” – fogalmaz a lap szerkesztőségi cikke. Hasonló véleményen van a Los Angeles Times, mely szerint Obama „nagyszabású liberális víziót” adott Amerikának. „Ezt a beszédet az amerikai progresszívek még évtizedekig példaként fogják emlegetni” – szögezi le E. J. Dionne, a The Washington Post publicistája is.
Csúsztatások?
Kevésbé volt elragadtatva a Post mérsékeltebb szerkesztői testülete. A fővárosi lap vezércikke elismeri a tervek nagyságát, de leszögezi, fontos az is, amiről Obama nem beszélt. „A szociális hálót át kell alakítani, a hiányt le kell szorítani. Az elnök megígérte, nem fog meghátrálni a nehéz döntésektől, de egyelőre csak a kormányzati programok szükségességét hangoztatta” – fogalmaz a cikk. A Post problémásnak nevezi Obama „vágyálmokra épülő” külpolitikai nézeteit is. „A háborúk évtizede véget ért – mondta az elnök. Ez bizonyára újdonságként érné a tálibok által ma is fenyegetett afgánokat, vagy az al-Kaida – közös ellenségünk – ellen harcoló francia katonákat Malin” – írja a lap.
„Már csak négy évig kell kibírni”
A konzervatív sajtó még sötétebb színekkel festi le az elnök beszédét. Charles Krauthammer veterán konzervatív publicista maga is megdicsérte ugyan Obama ambícióját, de kijelentette, a beszéd „a túlhízott kormányzat dicshimnusza, mely a reagani elvek halálát jelzi”. Keményebben fogalmazott a The Washington Times. „Obama az egység fontosságát hangsúlyozta, de beszéde inkább úgy hangzott, mintha még mindig tartana a kampány – fogalmaz a republikánus kötődésű fővárosi lap. – Liberális választói bázisa minden egyes szeletének ígért valamit – csak éppen a legégetőbb problémánkra, az egyre duzzadó állami költekezésre és a deficitre nem volt ideje kitérni. Még négy évig kell kibírnunk – reméljük, a kongresszus igyekszik majd menteni a menthetőt”. A Fox News szerint Obama épp az ellenkezőjét teszi, mint amit mond. „Megosztó szózatok, árokásás, vádaskodás, osztályharc – ezek jellemzik az elnök politikáját. Hiába mond most szép szavakat, tettei ellene szólnak” – olvasható a befolyásos konzervatív hírcsatorna honlapján. „Obama a szíve mélyén szocialista” – hangzott el a televízió egyik műsorában.
Otthonról kritizáltak
A republikánus politikusok nagy része otthon maradt az ünnepély napján. Lamar Alexander konzervatív szenátor, a kevesek egyike azonban még beszédet is mondott, melyben az amerikai demokráciát éltette: „Ez a nagyszerű intézmény megengedi, hogy magunk válasszuk a vezetőinket, aztán rávesz minket, hogy beletörődjünk a vereségbe.” James Boehner házelnök szintén jelen volt, sőt még egy könnycseppet is elmorzsolt az egyik hazafias dal közben, a közelben pedig ott állt Paul Ryan, a párt 2012-es alelnökjelöltje is. Mitt Romney ugyanakkor bocsánatot kérve lemondta a meghívást, ahogy a republikánusok két élő exelnöke, ifjabb és idősebb Bush is, akik levélben üdvözölték Obamát a nagy napon. Mások távolról kritizálták az elnököt. „Jobban tetszett volna, ha kezet nyújt nekünk, ha kicsit arról is beszél, hogyan akar együtt dolgozni az ellenzékkel” – fogalmazott John McCain szenátor, az elnök 2008-as riválisa. A tavalyi kampány egyik legnagyobb Obama-ellenes harcosa, Newt Gingrich egykori házelnök azonban elismerően nyilatkozott a beszédről, mely szerinte az igazi amerikai értékekről szólt. „Azért jobban tetszett volna, ha én állok a pódiumon” – fogalmazott Gingrich.
Fogy az idő
Obama öröksége egyelőre kétséges: óriási várakozások közepette foglalta el hivatalát, melyeknek még legnagyobb csodálói szerint sem tudott igazán megfelelni. A beiktatási beszéd azt mindenesetre megmutatta, hogy az elnök ma is nagyszabású tervekkel rendelkezik. A kérdés most az, lesz-e ideje megvalósítani őket. Elemzők szerint Obamának maximum másfél éve van, hogy bebiztosítsa helyét a nagyok csarnokában, a jelenlegi, megosztottság uralta politikai helyzetben ugyanis bármilyen jelentős törvény elfogadása hónapokba telhet. Az elnök és köre ezért most a cselekvési terv alapos kidolgozásán munkálkodik. „Lépésről lépésre ki kell találnunk a követendő utat, hiszen tudjuk, az időnk véges, és minden elmúlt hónappal távolabb kerülünk a céltól” – nyilatkozta Robert Gibbs, Obama egyik vezető tanácsadója.
(The New York Times, nytimes.com, Los Angeles Times, latimes.com, The Washington Times, washingtontimes.com, The Washington Post, washingtonpost.com, Fox News, foxnews.com, Politico, politico.com)
