A hatszázezer magyarországi roma mintegy fele mélyszegénységben él – mutatott rá az emberi erőforrások minisztere a bécsi magyar nagykövetségen egy vitaesten. Kiemelte, hogy a szakképzettség hiánya munkanélküliséghez vezet, s hogy az átlagos várható élettartam Magyarországon a romák körében tíz évvel alacsonyabb az országos átlagnál. „Ilyen nagyságrendű problémával állunk szemben” – hangsúlyozta. A romák integrációja ezért „stratégiai jövőkérdés” is – mondta. A Fidesz–KDNP-kormány eddigi intézkedéseit ismertetve hangsúlyozta, hogy meglátása szerint nem lehet csupán szociálpolitikai oldalról megoldani a problémát, oktatáspolitikai és foglalkoztatáspolitikai megközelítésre is szükség van.
A pódiumbeszélgetésen szintén részt vevő Izsák Rita, az ENSZ független szakértője alapvető fontosságúnak nevezte, hogy fel kell építeni a büszkeséget, és erősíteni kell az identitástudatot a romákban. A témával kapcsolatban megjegyezte azt is: nézete szerint a média gyakran olyan általánosító képet tükröz vissza a romákról, amellyel nem minden roma származású ember tud azonosulni, ezért nehezen találja meg identitását. A szakértő, aki, mint mondta, maga is romának vallja magát, hangsúlyozta a roma összefogás fontosságát is. Úgy vélekedett: a roma közösség ma jobbára „mások jóindulatára” van utalva, ezzel szemben jobban szervezettnek kellene lenniük, hogy képviselni tudják az érdekeiket – mondta.
Balog Zoltán úgy vélekedett: „nem csak a kisebbségnek kell megtanulnia, hogy maga is képes legyen a cselekvésre, de a többségi lakosságnak is meg kell tanulnia, hogy ne atyáskodó legyen a hozzáállása”. Nem mentorokra, hanem partnerségre van szükség – tette hozzá. Úgy vélte, ez olyan pont, amelyben a magyar romastratégián még lehet fejleszteni.
Joannisz Dimitrakopulosz, az EU Alapjogi Ügynökségének (FRA) kutatási igazgatója felidézte, hogy az Európai Bizottság felkérésére a FRA tíz országra kiterjedő tanulmányt készített. A 2011-ben közzétett felmérés egyöntetűen azt mutatta, hogy a környezetükben élő, nem roma lakossághoz képest a romáknak minden országban rosszabbak voltak az esélyei az iskolázottságra, az elhelyezkedésre, az egészségügyi rendszerhez való hozzáférésre. Ez azt mutatja – mondta a szakértő – , hogy a speciális nehézségekkel küzdő területek fejlesztése mellett a hátrányos megkülönböztetés ellen is küzdeni kell.
