Az EU központi javaslattevő-végrehajtó intézménye, az Európai Bizottság négy tagállammal – Magyarország mellett Spanyolországgal, Németországgal és Ausztriával – bonyolódott jogvitába a vasúti közlekedéssel kapcsolatos témában.
Az egyes ügyek közös gyökere az, hogy a vasúti ágazat uniós liberalizációja miatt a tagállamok egyenlő feltételek alapján és megkülönböztetéstől mentes módon kötelesek biztosítani a vállalkozások számára a vasúti hálózathoz való hozzáférést. Az Európai Bíróság Magyarországot és Spanyolországot elmarasztalta, Németország és Ausztria esetében pedig azt állapította meg, hogy e két állam jogi előírásai nem sértik az uniós rendelkezéseket.
Magyarországgal kapcsolatban hozott ítéletében a legfőbb uniós igazságszolgáltatási fórum megállapította: a magyar hatóságok nem teljesítették egy 2001-es uniós irányelvből fakadó kötelezettségeiket. Egyfelől nem határozták meg a vasúti pályahálózat-működtetők pénzügyi egyensúlyát biztosító feltételeket, másfelől nem fogadtak el olyan ösztönző intézkedéseket, amelyek az infrastruktúra üzemeltetésével és használatával kapcsolatos költségek és díjak csökkentésére irányulnak.
Az irányelv érvényesítése egy harmadik ponton is sérült: Magyarország nem biztosította azt, hogy a pályahálózat-működtetők által beszedett díjak megegyezzenek a vasúti szolgáltatások fenntartásához közvetlenül kapcsolódó költségekkel.
