Litvinyenkót, az FSZB volt alezredesét – aki tizenhárom éve Londonba szökött – 2006 novemberében, a szervezetébe juttatott hatalmas adag polónium 210-es sugárzó izotóppal ölték meg. A mérgező anyagot a Scotland Yard vizsgálata szerint Litvinyenko teájába csempészték az Egyesült Államok londoni nagykövetségének közvetlen közelében lévő elegáns Millennium Hotel bárjában, ahol a dezertőr exügynök 2006. november 1-jén két másik orosszal találkozott.
Már tavaly decemberben napvilágra kerültek olyan hivatalos iratok, amelyek felfedték, hogy Litvinyenko a brit hírszerzés szolgálatában állt. A The Sunday Times azonban megszerezte azokat a tanúvallomásokat, amelyeket Litvinyenko özvegye, Marina tett a Scotland Yardnak az ügy eddigi vizsgálata során. A tekintélyes konzervatív vasárnapi brit lap szerint ezekből kitűnik, hogy az egykori orosz ügynöknek milyen kiterjedt kapcsolatrendszere volt a brit titkosszolgálattal.
Marina Litvinyenko a lap ismertetése szerint felfedte a rendőrségnek, hogy férje összesen legalább 90 ezer fontot (32 millió forintot) kapott az MI6 ügynökeitől. Az MI6 először egy összegben 18 ezer fontot utalt át a házaspár londoni bankszámlájára. Litvinyenko ezután havi kétezer fontos javadalmazást kapott a brit hírszerzéstől.
A brit titkosszolgálat emellett Litvinyenko dologi költségeit is fedezte, valahányszor az FSZB exügynöke külföldre utazott. Utazásaihoz az MI6 hamis névre kiállított útlevelet is biztosított számára. Litvinyenko kapott egy mobiltelefont is, azzal az utasítással, hogy azon kizárólag a vele foglalkozó három brit összekötőtiszt valamelyikét hívhatja.
Az özvegy elmondta: ő kezelte a család pénzügyeit, és amikor megkérdezte férjét, hogy nem kell-e adót fizetniük az MI6 folyósította pénzek után, azt a választ kapta, hogy „ezzel nincs gond”. Férje adott neki egy telefonszámot is, azzal, hogy ha a brit adóhivatal illetékeseinek „bármilyen kérdésük lenne”, meg kell nekik mondani, hogy „ezen a számon érdeklődhetnek”.
Nagy-Britannia 2007-ben hivatalosan vádat emelt a fő gyanúsított, Litvinyenko egyik teapartnere és volt ügynöktársa, Andrej Lugovoj ellen, akit nem sokkal később parlamenti képviselőnek választottak hazájában.
Sem az orosz állam, sem Lugovoj nem ismerte el soha felelősségét Litvinyenko haláláért, Moszkva pedig elzárkózott a gyanúsított kiadatásától. A kiadatás megtagadását diplomaták kölcsönös kiutasítása követte, és a két ország viszonya azóta is fagyos.
