Irak tíz évvel az amerikai hadjárat kezdete után szinte működésképtelen állam. A több nemzetiség és felekezet által lakott, a britek által 1921-ben létrehozott ország ma szinte teljesen jövőkép nélkül tengeti napjait, legfőbb kincsét, az olajat pedig elveszik tőle az egyre erősebb kis közösségek. Északkeleten Kurdisztán gyakorlatilag független állam, amely hivatalosan ugyan tartja magát ahhoz az állásponthoz, hogy neki megfelelő az Irakon belüli széles körű autonómia, de szinte egyáltalán nem rejtik véka alá, hogy ennél sokkal többre áhítoznak, egy független Kurdisztánra, amely maga intézi az ügyeit, köt szövetségeket és gazdálkodik javaival. Bagdadnak gyakorlatilag semmiféle beleszólása nincs Kurdisztán ügyeibe, még a területén levő olajat is Erbil adja el annak, akinek akarja, a bevételek pedig nem a központi költségvetést gyarapítják, hanem Kurdisztán gazdagodik meg belőle.
A kurd nagyvárosokban egymást érik az építkezések, a lakosság modern autókon közlekedik, a jövő derűsnek tűnik, ha okosan gazdálkodnak a rájuk ömlött hatalmas pénzzel. A lehetőségeket azonnal felismerték a térség fontos államai, így elsősorban Törökország. Erbil utcáin se szeri, se száma a török cégek logóinak, a legnagyobb luxusszálloda is egy török lánc tagja, Ankara láthatóan nagyon komolyan veszi szerepét Kurdisztán szekerének irányításában. Az említett fekete aranyat is elsősorban Törökországnak adja el Kurdisztán, s Ankara valószínűleg úgy okoskodik, ha szívélyes, s mindkét fél számára gyümölcsöző kapcsolatot ápol a kurd nemzet számára modellként működő Iraki Kurdisztánnal, a saját kisebbségével is könnyebben tud megegyezni. Kurdisztánban legalábbis így látják, s a kávézók teraszain, a hivatalokban pusmognak egy küszöbön- álló megállapodásról a Kurdisztáni Munkáspárt (PKK) és Törökország között.
További részletek a Magyar Nemzet keddi számában.
