Eldöntöttem egyébként valamit: a konklávé végéig sárga nyakkendőt hordok majd fehér inggel, tesztelve a vatikáni „ingerküszöböt”. Egy aggastyán máris élénken ráharapott a szállásomhoz közeli Hősök terénél (tényleg így hívják, persze a miénk jobb), olaszul, majd németül utasítva engem egy olyan irányba, amelybe egyáltalán nem akartam menni. A papok és szerzetesek, szerzetesnők jelenléte igen intenzív a Szent Péter tér környékén, ők a dress code-ról egyből tudják, miben sántikálok Rómában.
A sajtó kiszolgálása egyébként felemás, hosszasan kukoricáznak azokkal, akiknek valami probléma van az akkreditációjukkal, megnyitva az esélyt arra, hogy a rendben lévők orrára a 17 órai záráskor rácsapják a kaput. Zárni eléggé németesen tudnak, az elmúlt nyolc év elegendő volt a német precizitás legalább alkalomszerű gyakorlására.
Időközben befutott hozzám egy hír, amit próbálok több lábra állítani, mert addig hír szintjén csak pletyka: történt ugyanis, hogy Angelo Scola néhány hónapja egy delegációt látott vendégül, köztük egy neves magyar egyháztörténészt, akit most nyilván nem fogok felfedni. Honfitársam az útról a napokban azt közölte, hogy Angelo Scola – Milánó igen befolyásosnak tartott érseke – hónapokkal korábban „kiszállt” már a vatikáni hintából, és egy bizonyos francia bíborosnak (hopp, az egyik francia a lyoni bringás bíboros Philippe Barbarin ) gyűjti a támogatókat a következő pápaválasztásra. Scola bizonyára nem tudott akkor XVI. Benedek leendő lemondásáról, de – ha volt ilyen – korteshadjáratának eredményessége most vizsgázik.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!