Költségvetési apokalipszis most

Nem lehetett tovább húzni: szombaton életbe lépett a drákói szigorúságú, 85 milliárdos megszorítócsomag az Egyesült Államokban.

Január elején, amikor két hónapra elodázták a döntést, még lehetett reménykedni, hogy megszületik a nagyszabású kompromisszum az elnök és a republikánusok között, mely húsvágó bárd helyett sebészi szikével faragja le a költségvetés feleslegét. A megegyezés azonban nem valósult meg, egyértelművé vált, hogy nincs értelme tovább halogatni a megszorításokat. Az elnök költségvetési igazgatója, Jeffrey Zients több mint nyolcvanoldalas levélben ismertette a helyzetet: az idei fiskális évben a kormány 85 milliárd dollárral kevesebből gazdálkodhat. Ennek nagyobb része, 42 milliárd a védelmi kiadásokat érinti, 32 milliárd a különféle országos programokat, míg 11 milliárd az orvosoknak és a kórházaknak járó kifizetéseket kurtítja meg.

A megszorítócsomag elrettentő jellegű: azért találták ki, hogy kikényszerítsék a megegyezést. Ez azt jelenti, hogy az elvonás bárdja nem ismer irgalmat, kicsik és nagyok egyaránt érezni fogják a fájdalmat. A hadsereg például 5 milliárddal kevesebbet költhet javításokra, de a gyapjúgyártók szubvencióit is megkurtították 1 millióval. A skála két végpontja között iskolák, repterek, városok, minisztériumok foglalnak helyet. A Berkeley egyetem máris közleményben tudatta, kevesebb tanárt tud alkalmazni, Baltimore polgármestere sürgős megbeszélést hívott össze az egyébként is százmilliós adóssággal küzdő város jövőjéről, a nagyvárosok közötti repülőforgalom pedig akár 90 perccel is meghosszabbodhat a kevesebb légiirányító miatt.

A törvény kevés helyet hagy a manőverezésre, a minisztériumok közötti forrástologatást például kifejezetten megtiltja. Egyes területeken azért van lehetőség az ügyeskedésre: iskolák és kormányhivatalok például az irodai eszközök költségeinek lefaragásával és korai nyugdíjazással kerülnék el a kirúgásokat. Máshol már nem ilyen egyszerű a helyzet: a légierő 2 milliárddal kevesebből vehet harci gépeket, ezt az összeget vélhetően nehezebb lesz fénymásolópapírból kigazdálkodni. A szent tehenek sem maradtak érintetlenül: 16 millióval vágták meg a szeptember 11-i terrortámadás áldozatainak kárpótlási pénzeit. Maga a költségvetési hivatal sem úszta meg, a kormányiroda mostantól 5 millió dollárral kevesebből irányíthatja az elvonásokat.

„Nem a világ vége, de azért fájni fog, az egyes embereknek és a gazdaságnak egyaránt. Butaság, hogy ide jutottunk” – fogalmazott Barack Obama az elvonásokat bejelentő sajtótájékoztatón. Az elnök természetesen minden felelősséget a republikánusokra hárított, akik szerinte inkább ezt a módszert választották, mint hogy magasabb adókat szavazzanak meg a gazdagoknak és a nagyvállalatoknak. Az ellenzék ezzel szemben azt állítja, az egész megoldás a Fehér Ház ötlete volt, az elnök egyébként is 680 milliárdos adóemelést kapott januárban, további kompromisszumnak ezért helye nincs. „A szövetségi kormány már így is több bevételt tudhat magáénak, mint a történelem során bármikor. A probléma a költekezés, a megoldás pedig a megszorítás. Ez ilyen egyszerű” – fogalmazott Cathy Rodgers washingtoni képviselő a konzervatívok hivatalos válaszában.

Obama reméli, a megszorítások által generált elégedetlenség végül az ő malmára hajtja a vizet a 2014-es középidei választások során. A cél az, hogy jövőre az alsóházban is többséget szerezzenek a demokraták, és az elnök utolsó két évében megvalósíthassa bevándorlási reformból, fegyverszabályozásból és új költségvetésből álló programját, melyet a konzervatívok most akadályoznak. A megszorítások kapcsán tartott sajtótájékoztató is erősen kampányszagúnak hatott. „Most, hogy a politikusok elhagyták a Capitoliumot, jönnek a takarítók, felmossák a padlót, kiviszik a szemetet. Ezek az emberek mostantól kevesebb pénzből élnek, kevesebb fizetést fognak hazavinni. Ez a valóság” – próbált az érzelmekre hatni az elnök. Szavai hatását csak az kisebbítette, hogy a kormányépület igazgatója néhány óra múlva közölte, a capitoliumi dolgozókat nem fenyegeti fizetéscsökkentés.

Az elvont összeg az ország éves költségvetésének csupán 2,4 százaléka, hosszú távon mégis komoly spórolást jelent: a lépés számítások szerint tíz év alatt 4 billió dollárral csökkenti majd az államadósságot. Ez önmagában azonban még nem ok az ünneplésre. A deficitért nagymértékben felelős szociális programok – a Medicare, a Medicaid és a Social Security – ugyanis szerkezetileg érintetlenül maradtak, ez pedig újabb időzített bombát jelent. „Ez a megoldás figyelmen kívül hagyja a hosszú távú problémákat, csak hamis biztonságérzetbe ringat minket” – nyilatkozta Vin Weber egykori republikánus képviselő. Rövid távon pedig kifejezetten káros hatásokról számol be a költségvetési iroda előrejelzése: az elvonások 700 ezer elvesztett munkahelybe és félszázalékos GDP-csökkenésbe kerülnek Amerikának.

Van, aki szerint azonban a hosszú távú költségvetési biztonsághoz még ez is édeskevés. Rand Paul szenátor, a konzervatívok minél kisebb kormányzatban hívő szárnyának egyik vezéralakja szerint ennek az elvonásnak a többszörösére lenne szükség, hogy megfékezzék a felesleges kormányzati költekezést. Paul a The Washington Times hasábjain megjelent cikkében ismerteti, mire költötték az adófizetők pénzét. „Ötmillióból kutatták, mit taníthat nekünk az aranyos ponty a társadalmi összetartásról, másfél milliót fordítottak egy olyan kétszersült kifejlesztésére, melyet fel lehet tekerni. Jézus vajon a klingonokért is meghalt? – erre a kérdésre is a mi pénzünkből, százezer dollárból keresték a választ. Mindezt a védelmi minisztérium keretein belül. Biztonságban érzik magukat?” – fortyog Paul, aki szerint a fent említett példák remekül jellemzik, mennyire jó gazda az állam.

A szenátor szerint a 2 százalékos költségcsökkentés csepp a 17 billiós adósság tengerében – épp ezért felháborító, hogy Obama még ezt is vissza akarja csinálni. „Ha nem kezdünk komolyan foglalkozni az adósságunkkal, hamarosan búcsút mondhatunk az amerikai prosperitásnak. A jelenlegi csomag csak a kezdet, ennek többszörösére van szükség, hogy helyre tegyük a költségvetési mérleget. Kimondom: jóval nagyobb elvonások kellenek, mégpedig inkább hamarabb, mint később” – írja Paul.

(The Washington Post, Washingtonpost.com, The Washington Times, Washingtontimes.com, The New York Times, Nytimes.com, Fox News, Foxnews.com, The Wall Street Journal, Wsjc.com)