A „nulladik” napon, hétfőn volt egy megérzésem: az olaszok XVI. Benedek pápa alatt megértették a német tempót, és bizonyos helyzetekben képesek magukat összekapni – pontosak, átláthatóak –, követhetőek lenni amellett, hogy egyébként is szolgálatkészek. A benyomás alapja a sajtóközpont délután 5-ös, pontos bezárása volt, ezért kipróbáltam a reggelizőhelyen, hogy valóban hozzáférhető-e elemózsia akkor, amikor ki van írva. 7.06-kor ott voltam a kiszemelt helyen, és gyorsan jól laktam, ugyanis a „fogyasztótársaknak” nem volt ennyire sürgős kelni. A teszt második fele a sajtóközpontnál zajlott le. Már 8-ra beértem a Szent Péter térre vezető sugárútra, hogy előkelő helyem legyen a sorban. 9 órakor pontban kinyitották, és egy perc alatt zavartak le egy embert, feltéve, hogy előzetesen interneten mindent rendben csinált.
Adódott így plusz pár percem a Szent Péter tér környékén, kifejezetten kispapokat akartam faggatni arról a két alapvető kérdésben alkotott véleményéről: milyen pápa kellene az egyháznak, illetve hogy milyen gyorsan választják meg. Nevet szándékosan nem tudakoltam, ugyanis nem csak tapintatlanság, hanem – mint erről már sokszor írtam – tökéletesen értelmetlen is. Nem egy papnövendéket próbáltam faggatni megérzéséről, de leesett a tantusz, hogy mi van, és aztán rá is kérdeztem egy római kispapnál.
– Titoktartást fogadtam az elöljáróimnak, még ezekre a kérdésekre sem válaszolhatok, ne haragudj – hangzott a sajnos kielégítő válasz a bazilikába bebocsátásra váró fiútól. Így bele kellett nyugodnom, hogy a velem percek óta együtt kutyagoló orosz fényképészduót faggathatom csak. A Mirgyin néven bemutatkozó szőke férfi azt mondta: „két nap alatt lezavarják”. Miután társával úgy döntöttek, hogy megkísérlik a bejutást a pápaválasztásért mondott 10 órai szentmisére, útjaink szétváltak, és néhány turistának segítettem az örök emlékű „Szent Péter-es” fotót elkészíteni.
Egy kínai párral folytatott eszmecserém igen tanulságos volt, érdeklődésemre, hogy mennyit utaztak, miért jöttek, mennyi idő alatt lesz szerintük pápa, hevesen és vidáman bólogattak – pont, mint a japánok –, majd készségesen és gyorsan megválaszoltak mindent: „no (fülére mutogat), no English”. Remélem, nem velem volt a baj.
A kávézókról – mégis csak első reggelem volt Rómában: sajnos nem érzékelik még a piaci rést (igazából tátongó űrt) a helytulajok, reggel 8 és 9 közt kezdik kipakolni az asztalokat, székeket a presszók elé, járókelők, zarándokok, potenciális kávéfogyasztók viszont már jóval korábban megjelennek az utcán. Erre a témára még visszatérünk akkor, amikor valóban tömeg lesz, remélem nem felejtem el, ugyanis én nem iszom kávét.
Folytatva viszont még egy korábbi témát, két sajtóközpont van, a kiadványok némelyike szerint mindkettő alkalmas az akkreditáció felvételére, a valóságban azonban nem így van. A Szent Péter tér oldalában lévő az interneten bejelentkezetteknek csak arra van, hogy ha a másik bezár 5-kor, negyed 6-kor azt mondhassák a sajtó munkatársainak, hogy vagy biléta, vagy holnap reggel. A valódi sajtóhelyen érdekes, hogy mennyire méla csend van, mindenki serényen melózik, kilenc kivetítőn kísérhetőek a helyi tévéadások, „pápaválasztási eseménykor” pedig a vatikáni történések – mint például a konklávéért Angelo Sodano bíborosdékán által mondott (és a teljes bíborosi testület által koncelebrált) szűk 2 órás szentmise. Az evangélium felolvasásakor brutális eső zúdult a téren lézengő mintegy háromezer turistára és hívőre – úgy kell nekem, nem olvastam el figyelmesen a sajtókiadványt, amiben világosan le volt írva, hogy erre a misére a hivatalos személyeken kívül híveket engednek be, újságírókat nem. Persze, hogy ott lógott a nyakamban a méretes narancssárga kártya. Megjegyzés kettő: Sodano prédikációja végén az eső teljesen elállt.
A pápaválasztás folyamata délután megkezdődik, pontos menetrendjét itt találja. Az első füst XVI. Benedek megválasztása előtt a nyitónapon este 8-kor érkezett, most sem fog később érkezni, sőt, talán inkább ez előtt. A füst fekete a szuroktól lesz, amivel a kályhába tett szavazólapokat megfestik.
