„Bostont nem lehet megtörni”

„Boston sokkal büszkébb és erősebb annál, hogy ez a kicsinyes, gyűlöletes tett hatással legyen rá.”

A hatóságok óriási erőkkel keresik a tettest vagy tetteseket, ígérik, hogy minden tanút és minden felvételt meg fognak vizsgálni, hogy megtalálják a szörnyűség felelőseit. A Szövetségi Nyomozóiroda (FBI) azonban egyelőre tanácstalan. „Egyelőre a legkisebb mértékben sem tudtuk szűkíteni a lehetséges tettesek körét, és nincs konkrét elképzelésünk az indítékról sem” – fogalmazott Richard DesLauriers, a nyomozást vezető különleges ügynök.

A hatóságok tehát tapogatóznak és a köz segítségét kérik – eközben a sajtó a maga módján igyekszik választ találni a történtekre. Van, aki a büszke bostoniakat méltatja, van, aki a sérülteket halált megvető bátorsággal ellátó hősöket, van, aki pedig az amerikai szabadságeszményt.

Ricint tartalmazó levelet küldtek Barack Obamának. Richard Shelby és Carl Levin szenátorok is gyanús csomagot kaptak.

Korrigált a CNN: az amerikai hírtelevízió saját korábbi jelentését cáfolva közölte, hogy mégsem vettek őrizetbe senkit a bostoni maratonon elkövetett kettős robbantással kapcsolatban.

Dennis Lehane igazi bostoni, itt nőtt fel, itt él ma is, és regényei is nagyrészt itt játszódnak. A Titokzatos folyó és a Viharsziget szerzője szerint a tettesek rossz helyet választottak: Bostont ugyanis nem lehet legyőzni. „Tegnap két barátom is ezt írta nekem: akárki is volt, rossz várossal kezdett. Igazuk van, és ez nem valamiféle nagyfiús, erőfitogtató pózolás. Úgy értik, úgy értjük, hogy ezt a várost nem lehet megtörni” – fogalmaz Lehane. Az író szerint a tettesek bombája embert ölt és végtagokat szakított le, mégis hatástalan maradt. „Amikor az egyszerű szemlélők gondolkodás nélkül a robbanás helye felé rohantak, biztonságukkal mit sem törődve, a terroristák célja – hogy félelmet keltsenek bennünk – máris elbukott. Meg fogjuk találni azt a szánalmas, kicsinyes embert, aki ezt tette, elítéljük, börtönbe zárjuk – és elfelejtjük. A holtakat és sérülteket viszont sosem. Boston bekapott két ütést tegnap, és meg is remegett egy kicsit. A hús sebezhetőnek bizonyult, hiszen ilyen a természete, a város lelke azonban néhány perccel később már megmutatta, erősebb minden bombánál és gyűlöletes dühnél” – írja Lehane a The New York Times hasábjain.

A hősök méltatása a téma a helyi újságban is. A Boston Herald külön rovatot szentel azoknak, akik segítő kezet nyújtottak a sérülteknek. „Tiszta emberiesség jött velem szemben azon a délutánon – meséli egy atlantai asszony, aki könnyebb zúzódásokat szenvedett a robbanás nyomán. – Fogalmam sincs, ki fogott kézen akkor, de úgy éreztem, biztonságban vagyok.”

A lapok nem kevés festéket szentelnek az úgynevezett „cowboy-kalapos hős” bemutatásának: a fotókon a kalapjáról könnyen felismerhető Carlos Arredondo nem rémült meg, amikor meghallotta a robbanást: átugrott a kordonon, és azonnal a sérültek segítségére sietett. „Volt ott egy fiatal fiú, hiányzott a lába. Azt mondtam neki: »Üdv, Carlos vagyok, mindjárt jön a segítség, nyugodj meg.« Aztán fogtam egy tolószéket – nem tudom, hogy került oda –, beleültettem, és elvittem a mentőkhöz” – emlékszik vissza a férfi.

Kevésbé direkt módon is lehet segíteni: a Fox News tudósítása szerint a végzetes napon és másnap számos bostoni étterem és pizzéria egész éjjel nyitva tartott, minden alkalmazottat behívtak, hogy el tudják látni a rémült és éhes turisták és helyiek igényeit. Jótékony idegenek ezrei az internetes pizzarendelés lehetőségével igyekeznek segítséget nyújtani.

A Fox News véleménycikke nem Bostonra, hanem az Egyesült Államokra koncentrál. „Most nem repülővel jöttek, hanem bombákkal, és nem New York, hanem Boston ellen támadtak. A szabadság ellenségei bárhol, bármikor lecsaphatnak azokra, akik gyűlölik ezt a nemes eszmét” – fogalmaz Keith Ablow a konzervatív hírportál hasábjain. Az írás szerint Amerika épp azért sebezhető, mert szabad és erős, ezek a tulajdonságok ugyanis magukra vonják azok dühét, akik láncra verve, gyengén szeretnék látni. Ablow szerint azonban ez sosem fog bekövetkezni. „Mondják meg gyermekeiknek, hogy amíg áll a Lincoln-emlékmű, amíg nem omlott be a Jefferson-emlékmű kupolája, amíg nem dőlt le a Szabadság-szobor, addig Amerikának lesznek ellenségei. Mondják meg nekik, hogy ezért elővigyázatosnak kell lennünk, de sosem szabad félnünk. És mondják meg azt is, hogy sosem fognak minket legyőzni, mert az igazság végül mindig győzedelmeskedik. Mi itt, Amerikában magától értetődőnek tartjuk ezeket a nagy igazságokat. Mondják meg nekik, hogy a szabadságért küzdeni olyan, mint maratont futni.”

(The New York Times, The Washington Post, Fox News, Boston Herald)