Az EP felszólította a horvát csatlakozási szerződést eddig még nem ratifikáló két EU-országot, Dániát és Németországot, hogy az elmaradást mielőbb pótolja. Horvátország lesz az unió huszonnyolcadik tagja. Az Európai Parlament azt kérte a tagállamoktól, hogy a horvát állampolgárokkal szemben csak szükség esetén alkalmazzák a személyek szabad mozgását korlátozó átmeneti intézkedéseket. A korábbi bővítések tapasztalata ugyanis a képviselők szerint az, hogy a munkaerő-piaci hozzáférés korlátozása károsnak bizonyult az alkalmazó országok számára.
Horvátországban április 14-én tartottak európai parlamenti választásokat, a mintegy 4,3 milliós lélekszámú ország képviselői július elsején, az ország hivatalos EU-csatlakozása után foglalhatják el helyüket az Európai Parlamentben, de csak alig egy évre, a jövő év tavaszán tartják ugyanis az Európai Unióban a soros EP-választásokat. A mostani voksoláson ellenzéki jobbközép győzelem született.
Szerbiát, Montenegrót és Koszovót illetően az EP elsősorban a korrupció és a szervezett bűnözés elleni harc, az igazságszolgáltatás és a média függetlenségének érvényesítése, illetve az egyéb alapvető jogok biztosítása terén tart szükségesnek további reformokat. Az EP-ben úgy vélik: Szerbia EU-csatlakozási tárgyalásai ideális esetben már idén júniusban elkezdődhetnének. A képviselők szerint a szerb és a koszovói civil társadalmat jobban be kell vonni a Belgrád és Pristina közötti egyeztetésbe.
Schöpflin György fideszes EP-képviselő, a Szerbiáról elfogadott állásfoglalás néppárti „árnyék-jelentéstevője” közleményében hangsúlyozta: a Vajdaság autonómiája ellen alkalmazott politikai és jogi eszközök „kiemelt aggodalomra adnak okot”, Szerbiának „a szélesebb decentralizáció irányába mutató demokratikus normákat kell elfogadnia, nem pedig azok ellenkezőjét”.
A szintén fideszes Gál Kinga örömmel nyugtázta, hogy a délvidéki magyarokra vonatkozó konkrét utalások is bekerültek az elfogadott EP-állásfoglalás szövegbe, így például említést kapott a Vajdaság Autonóm Tartomány jogállása megerősítésének és finanszírozásának megoldatlan kérdése, továbbá az államigazgatásban, az igazságszolgáltatásban és a rendőrségnél való kisebbségi jelenlét szükségessége, a minőségi anyanyelvi oktatás biztosítása, illetve a nemzeti tanácsok pénzügyi támogatása.
Az állásfoglalásról folytatott európai parlamenti vitában Tabajdi Csaba, az MSZP EP-delegációjának vezetője nagyon fontosnak nevezte, hogy a dokumentum jelzi a szerb kormánypártok számára: fel kell lépniük a nagyszerb nacionalizmussal, az etnikai alapú atrocitásokkal, így a magyarverésekkel szemben is. „Tartós megoldást kell találni az észak-koszovói és a szórványban élő dél-koszovói szerbek számára is. Románia és Szlovákia példája bizonyítja, hogy amennyiben az autonómia nem elég széles körű, nincsenek törvényi garanciák és nincsen nemzetközi ellenőrzés, bármikor visszarendeződés következhet be a kisebbségi jogok terén” – figyelmeztetett Tabajdi.
A szintén szocialista Göncz Kinga egyebek közt arról szólt: a háború örökségével való szembenézés jó példája az a civil szervezetekből álló regionális hálózat, amely feladatul tűzte ki, hogy összegyűjti a tényeket a délszláv háborúk idején elkövetett háborús bűnökről és emberi jogi sérelmekről.
