Prága és Pozsony között azután kezdődtek tárgyalások a szövetségi csehszlovák állam további sorsáról, hogy az 1992-es tavaszi parlamenti választást Csehországban a Polgári Demokratikus Párt (ODS), míg Szlovákiában a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom (HZDS) nyerte. A Václav Klaus, illetve Vladimír Meciar vezette tömörülések és kormányok jövőképe jelentősen eltért egymástól, ezért a felek hivatalos tárgyalásokat kezdtek Csehszlovákia jövőjéről.
Kovác szerint a szlovák fél államszövetséget akart, amelynek keretében a nemzeti államok nagy önállósággal bírtak volna. A cseh fél ezzel az elképzeléssel nem értett egyet, míg a szlovákok számára a szövetségi berendezkedés fenntartása volt elfogadhatatlan.
Klaus ekkor azt mondta, hogy „az egyetlen, amiben egyetértünk, az a kettéosztás (Csehszlovákiáé)” – állítja az önálló Szlovákia első elnöke. Hozzátette: a szlovák felet ez meglepte, gondolkodási időt kért, „majd a szétválás javaslatát végül elfogadtuk” – jelentette ki Kovác.
Csehek és szlovákok körében általában az a meggyőződés él, hogy Csehszlovákia kettéosztását elsősorban a Vladimír Meciar vezette szlovák fél szorgalmazta, bár néhány szlovák politikus ismételten azt állította, hogy ez nem így volt. A tárgyalások hátterének összes dokumentuma azonban ma sem ismert.
Kovác azt is elmondta, hogy a szlovákiai magyarság politikai képviselői ellenezték Csehszlovákia felosztását, mert a szövetségi állam keretében „nagyobb biztonságban érezték magukat”. Hogy miért volt ez így, azt tőlük kell megkérdezni – jegyezte meg Kovác, aki 1993 és 1995 között az új Szlovák Köztársaság első elnöke volt.
