Amikor Ronald Reagan – a Vaslady egyik legfontosabb szövetségese és sok tekintetben amerikai megfelelője – 2004-ben meghalt, George W. Bush elnök és kihívója, John Kerry egyaránt felfüggesztett a a javában zajló választási kampányt a temetésig – a nagy jobboldali reformer és államférfi egyetemes tiszteletet vívott ki magának. Margaret Thatcher, aki Nagy-Britanniában és az egész világ színpadán hasonlóan fontos munkát végzett, hétfő éjjel végső nyugalomra szenderült. Megítélése jóval ellentmondásosabb: az egyik oldal szerint Thatcher megmentette Nagy-Britanniát a hanyatlástól, és a háború utáni idők viharai után ismét nyugodt vizekre kormányozta az ország hajóját, a főként baloldali kritikusok szerint azonban a Vaslady uralma széthúzást, közösségvesztést és gazdasági tévutakat jelentett a királyság számára.
A gyászjelentések hangneme a lapok politikai beállítottságától függően változik. A harcosan jobboldali, tory-párti Daily Mail például huszonöt oldalas mellékletben méltatja a néhai kormányfőt, címlapjáról pedig az ereje teljében lévő Thatcher mosolyog magabiztosan, felette a szalagcím: „A nő, aki megmentette Nagy-Britanniát”. „Kevés emberről lehet elmondani, hogy jelenlétük nagymértékben hozzájárult volna a Föld sorsához – róla igen. Thatcher óriás volt, minden más politikus egyszerűen eltörpül mellette” – szól a vezércikk. Richard Littlejohn publicista a Vaslady politikai üzenetének érvényességét hangsúlyozza: „Thatcher társadalmi ideája szabadságot és alulról építkező államot hirdetett, és éles kontrasztban állt a szocialisták bürokratikus elnyomásával. Különösen releváns ez, ha a jóléti állam körül tomboló vitákra gondolunk – most is az a kérdés, hogy biztonsági hálót akarunk vagy túlzó dajkaállamot” – fogalmaz a szerző.
Óvatosabb, de hasonlóan optimista az utóbbi időkben jobbra hajló The Times és a The Telegraph is. „A hetvenes évek közepén, amikor hatalomra került, Nagy-Britannia válságot élt meg. Thatcher azonban a fontos kérdésekben mindig helyes döntést hozott, és amikor tizenegy évvel később leköszönt, egységesebb és bizakodóbb országot hagyott maga után. Thatcher az egyszerű igazságokban hitt. Ahol kétségbeesést talált, oda reményt hozott” – méltatja az egykori vezetőt a The Times.
„Margaret Thatcher: munkások, nemzetek és a világ szabadságának bajnoka” – hirdeti a The Telegraph szalagcíme is. A konzervatív lap ugyancsak hosszan sorolja a Vaslady érdemeit: ő fordította meg Nagy-Britannia gazdasági hanyatlását, ő harcolt rendületlenül a kommunizmus bukásáért, ő hagyott hátra olyan örökséget, mely máig meghatározza a brit politika arculatát, és amelyet máig másolni igyekeznek az egész világon. „Háború utáni vezetőink közül egyedül gyermekkori példaképe, Winston Churchill jutott ilyen magasra” – fogalmaz a lap.
Nem jelentőségét, hanem tettei helyességét kérdőjelezi meg a baloldali sajtó. „El kell ismernünk, hogy Margaret Thatcher az elmúlt három és fél évtized meghatározó személyisége. Habár saját pártja húsz éve eltávolította a hatalomból, a brit politikát még ma, halála napja után is ő irányítja: az egyik oldal folytatni akarja a thatcheri művet, a másik pedig lerombolni, visszafordítani” – írja az egyik baloldali lap, a The Guardian. Ítélete végső soron negatív: a vezércikk szerint Thatcher komoly problémákkal küzdött meg tizenegy éve során, de végül rossz választ talált rájuk, olyat, amely csakis a brit felső- és középosztály számára jelentett megoldást. „Örökségként megosztottságot, önzést és a kapzsiság kultuszát hagyta ránk, melyek ma is gúzsba kötik szellemünket” – zárul az írás. Hasonlóan fogalmaz a Daily Mirror és a szocialista Morning Star is: „A nő, aki kettétépte Nagy-Britanniát” – harsogja az utóbbi címlapja.
Azt a méltatók is elismerik, hogy Thatcher harcos természetével nem kevés ellenséget szerzett magának élete során. „Sokan imádták és tisztelték, de kevesen szerették” – írja róla a The Timesban Matthew Parris, egykori politikustársa. A Vaslady befolyását mutatja, hogy egykori ellenségei még halála után sem bocsátottak meg neki. „Thatcher óriási kárt okozott mind Írország, mind Anglia népének – fogalmazott Gerry Adams, a Sinn Féin elnöke. – Drákói katonai rendelkezései csak elodázták a békekötést, és rengeteg embernek okoztak szenvedést.”
Nem sokkal kíméletesebb az egyébként inkább konzervatív The Scotsman skót lap sem, mely szerint Thatcher ugyan gazdaságilag sokat segített Skócia felzárkóztatásában, politikai merevsége hozzájárult a két nemzet eltávolodásához.
Ken Livingstone munkáspárti politikus szerint a Vaslady „egyszerűen leírta a gyáripart, és eldöntötte, hogy Nagy-Britannia meg tud élni 2-3 millió munkanélkülivel”. Nem lágyították meg az évek a bányászok emlékeit sem. „A gyermekeinknek nincs munkájuk, a közösségeink tönkrementek. Ez az az örökség, amit Thatcher ránk hagyott” – nyilatkozta David Hopper, a Durhami Bányászok Szakszervezetének elnöke.
Mások – a lapok szerint fiatalok és a munkásosztály tagjai – pezsgős ünneplést csaptak Thatcher halálának hírére, a néhány száz fős tömeg Londonban megdobálta a rendet fenntartani igyekvő rendőröket, és kirakatokat tört be. A Vaslady megítélésének kettősségét jelzi, hogy miközben egyesek az utcán ünneplik a halálát, mások – konzervatív politikusok és a jobboldali média – teljes állami temetést követel, olyat, amilyet Winston Churchillnek rendeztek: katonai parádéval, vadászgépekkel, egyebekkel. Thatchert a jelenlegi hírek szerint állami státusú, de szerényebb ceremónia keretében búcsúztatják majd. Lord Bell, az egykori kormányfő barátja és szóvivője szerint a mindig takarékos Thatcher kifejezetten kérte, hogy ne túl sok adófizetői pénzt pazaroljanak rá.
The Telegraph, The Guardian, The Times, Daily Mail, Daily Mirror
Jövő szerdán vesznek végső búcsút Margaret Thatchertől – jelentette be kedden a brit miniszterelnöki hivatal. A Downing Street szóvivője keddi tájékoztatóján megerősítette, hogy Thatchert a hivatalos brit protokoll alapján a ceremoniális temetési szertartásnak nevezett tiszteletadással búcsúztatják, ez a protokollsorrendben az állami temetés után következik. Az állami temetés rendszerint a királyi család magas rangú tagjainak jár. Mindazonáltal az 1965-ben elhunyt volt miniszterelnököt, Sir Winston Churchillt, aki a második világháborúban győzelemre vezette Nagy-Britanniát, teljes állami temetési szertartással búcsúztatták. Ő volt az utolsó olyan nem királyi státusú brit közéleti személyiség, aki állami temetésben részesült. A keddi brit sajtó értesülései szerint Thatcher maga kérte, hogy halála után ne rendezzenek számára teljes állami temetést, vagyis ne ravatalozzák fel, és búcsúszertartása idején a légierő gépei ne tartsanak tisztelgő átrepülést a temetési menet útvonala felett. Ez az a két mozzanat, amelyben a hivatalos állami temetés különbözik a ceremoniális temetéstől. Közeli ismerőseinek beszámolója szerint Thatcher mindezt pénzpocsékolásnak tartotta, és kifejezetten kérte ezeknek az elemeknek az elhagyását. A brit miniszterelnöki hivatal bejelentése szerint Margaret Thatcher családjának képviselői kedden délelőtt egyeztető megbeszélést tartottak a Buckingham-palota – az első számú londoni uralkodói rezidencia – illetékeseivel a temetés részleteiről. A búcsúszertartást a londoni Szent Pál-székesegyházban, az anglikán világunió első számú nagy-britanniai templomában tartják, és ehhez szükség volt II. Erzsébet királynőnek, az anglikán egyház főkormányzójának és e minőségében legfőbb világi vezetőjének formális engedélyére.
