Tajpejben arra a két évtizeddel ezelőtti történelmi megállapodásnak a szentesítésére emlékeztek, amely utat nyitott a Tajvani-szoros két partja közötti kapcsolatok békés fejlesztéséhez. A Peking és Tajpej képviselői közötti találkozónak 1993-ban Szingapúr adott otthont.
„Mi mindannyian a Jan és Huan császárok leszármazottai vagyunk, a kínai nemzethez tartozunk; a vérségi kapcsolat, a történelem és a kultúra összeköt bennünket” – hangoztatta Ma, s utalt arra, hogy a békés és a kölcsönös kapcsolatépítéssel új fejezet nyílt a kínai nemzet történelmében, s egyben a viták békés rendezésének pozitív példáját állították fel Kelet-Ázsia számára.
A Kuomintang párti tajvani elnök a béke és a fejlődés elősegítésére tett ígéretet az 1992-es közös megállapodás alapján. Ebben a felek elfogadták, hogy csakis egy Kína létezik, még ha ezt nem is azonos módon értelmezik.
A második terminusát töltő Ma Jing-csiu elnökségének eddigi öt évében korábban soha nem látott mértékben javult Tajpej és Peking viszonya, egy sor megállapodással erősödtek a gazdasági, kereskedelmi, üzleti, pénzügyi, turisztikai és egyéb civil kapcsolatok.
A kínai polgárháborút és a Kínai Népköztársaság (KNK) 1949. októberi kikiáltását követően, 1949 decemberében a Kuomintang párti köztársasági kormány Tajvanra menekült. Az ENSZ-ben 1971-ig Tajvan képviselte Kínát. Jelenleg de facto független államként működik, de alig kéttucatnyi ország ismeri el a világon.
A KNK vezetésének egyik legfontosabb deklarált belpolitikai célja az ország békés újraegyesítése, ám Ma Jing-csiu közelmúltbéli nyilatkozataiban úgy vélte, a körülmények még nem értek meg a politikai tárgyalásokhoz.
