A képviselőház épülete előtti téren összegyűlt balközép választók csütörtök reggel óta az 5 Csillag Mozgalom jelöltjének, Stefano Rodota alkotmányjogásznak a nevét skandálták. „Rodotát elnöknek!” – kiabálták. „Reméljük, kiáltásunk behallatszik a képviselőházban államfőt választó politikusokhoz. A balközép ne szavazzon Franco Marinire, szavazzon Rodotára!” – jelentette ki az egyik tiltakozó az olasz és külföldi újságíróknak.
A balközép Demokrata Párt (PD) tagjai és szimpatizánsai már éjszaka megmozdultak, azután hogy az alakulat bejelentette a jobbközép Szabadság Népével (PdL) közösen választott jelölt, Franco Marini nevét. A PD hívei körbevették a párt vezetőségi ülésének helyszínét, és „Áruló!”-t kiabáltak a jobbközéppel megalkuvó Pier Luigi Bersani PD-főtitkárra, aki egy mellékajtón távozott.
A PD politikusainak e-címét és Facebook-oldalát a Marini jelölését ellenző üzenetrengeteg bénította meg. A leveleket az olasz újságok máris közölték: volt, aki azzal fenyegetett, ha Marini lesz az államfő, soha többé nem szavaz a balközépre.
Nem nyugodtabb a helyzet a képviselőházon belül sem, amelyet a Sky Tg24 hírtelevízió „utolsó ítéletnek” nevezett, hangoztatva, hogy a szavazás a pártok sorsáról is határoz. A PD több politikusa a kamerák előtt kijelentette, hogy nem hajlandó pártja jelöltjét támogatni. Roberto Giachetti PD-képviselő közölte, hogy Emma Boninóra szavaz.
A csütörtöki napilapok arra emlékeztettek, hogy a titkos voksoláson „minden megtörténhet”, s azt találgatták, mekkora erőt képvisel a Marini ellen szavazók tábora, és ez milyen párttaktikához vezethet. Egyedül a szavazásra késve érkező Silvio Berlusconi PdL-elnök tűnt nyugodtnak. „Az, hogy Berlusconi ennyire elégedett Marini jelölésével, már önmagában gyanús” – hangoztatta Nichi Vendola, a Baloldal Környezet Szabadság (SEL) elnöke.
Marini szenátusi dolgozószobájában vár az eredményre. Az újságíróknak elmondta, hogy jelöléséhez elsőként Ciriaco De Mita, az egykori Kereszténydemokrata Párt (DC) volt elnöke gratulált neki.
A 80 éves Marini 1985–91 között a CISL szakszervezeti szövetség főtitkára, 1991–92-ben az Andreotti-kormány munkaügyi minisztere volt, majd az Olasz Néppárt elnöke két éven át, s a Prodi-kormány idején, 2006-től 2008-ig a parlament szenátusának elnöki tisztségét foglalta el. 2007-től a PD tagja.
