Farage persze azonnal „mesebeszédnek” nevezte az újabb ígéretet is, hiszen a törvénynek, ha Cameron valóban előterjeszti is, nem sok esélye van az ellenzék ellenállása miatt. Ellenzéknek számít ebben az esetben a toryk koalíciós partnere, a liberális-demokrata párt is. Nick Clegg, a párt elnöke erőteljesen visszautasította az népszavazásról szóló új törvény ötletét. „Már lefektettük, milyen feltételek közt tartjuk meg a voksolást. Újabb törvény ugyanerről teljesen felesleges – maga az ötlet azt mutatja, hogy valaki nagyon eltájolta a prioritásait” – nyilatkozta Clegg, aki „aggasztónak, bár érthetőnek” nevezte a nagyobbik kormánypárt „jobbratolódását”. A liberális demokraták egyébként az előrejelzések szerint csak a toryk, a Munkáspárt és a UKIP mögött, negyedik pártként futnak be a helyhatósági választásokon. A baloldal kevés hangsúlyt fektetett a helyi kampányra, a választást láthatóan nem tartják különösen fontosnak, ám az elemzők szerint a regnáló erők népszerűtlenségének köszönhetően még így is elnyerhetnek bizonyos székeket a konzervatívoktól.
Cameron maga eddig igyekezett egy legyintéssel elintézni az új kihívót: „Bolond bagázs tele klinikai esetekkel és rejtőzködő rasszistákkal” – fogalmazott még 2006-ban. A párt kampányát nem kerülték el a botrányok: egyik jelöltjük a zsidókat okolta a holokausztért, egy másik Hitler mellé montírozta magát egy internetre feltöltött képen, egy harmadikról pedig kiderült, hogy mellékesen férfiprostituáltként dolgozik. Farage túrabusza egy kisvárosban a mozgássérült parkolóban állt meg, a pártvezér pedig kénytelen volt beismerni, hogy gazdasági terveiken még van mit alakítani, miután elemzők rámutattak, hogy költségvetési tervezetük 120 milliárd fontos hiányt tartalmaz.
A botrányok ellenére mégis úgy tűnik, hogy a választás igazi nyertesei ők lesznek. A UKIP szélsőségesnek bélyegzett rétegpártból „harmadik erővé” tudott válni – legalábbis erre a kis időre biztosan. A párt sikerének kulcsa abban keresendő, hogy Cameron az elmúlt öt évben olyan, kifejezetten liberális irányba vezette a torykat – elég csak a melegházasság kérdésére gondolni, melyet a miniszterelnök teljes szívvel támogat –, ami a szavazóbázis egyes részei számára már nem elfogadható. Farage pártja így az „igazi” konzervatív alternatívaként léphet fel: elutasítja az azonos neműek házasságát, drasztikus adócsökkentést, az államgépezet leépítését javasolja, valamint megálljt parancsolna a bevándorlásnak – az EU-t pedig egyenesen „csalásnak” kiáltja ki, mely „napi 50 millió fontot vesz ki a brit adófizetők zsebéből”. Norman Tebbit, Margaret Thatcher egykori minisztere egy blogbejegyzésben úgy fogalmazott, nem csodálja, hogy a konzervatív szavazók inkább a UKIP-ot választják.
(The Telegraph, Telegraph.co.uk, The Daily Mail, Dailymail.co.uk, The Guardian, Guardian.co.uk)
