A „bolond bagázs” tarolhat az angol választásokon

Az egykor „bolond bagázsnak” nevezett UKIP most úgy tűnik, hogy akár száz helyet is elhódíthat a helyhatósági választásokon.

Több mint 2300 önkormányzati helyről döntenek Angliában és Walesben, többségben vidéki körzetekben, melyek nem is olyan rég még a toryk fellegvárának számítottak. A becslések és közvélemény-kutatások jelenleg is a nagyobbik kormánypárt győzelmét jósolják, a konzervatívok helyeit azonban egy „konzervatívabb” párt, a UKIP fenyegeti, mely ugyan a parlamentben egyetlen képviselővel sem rendelkezik, most akár a voksok 22 százalékát is begyűjtheti, és ezzel 100 széket is elnyerhet az önkormányzatokban. A toryk, akik legutóbb 40 százalék körül teljesítettek, most csupán 31-32 százalékra számíthatnak, és jelenlegi 1477 helyükből akár 500-at is elveszíthetnek. Nem csoda, hogy David Cameron drasztikus módszerekhez nyúlt a „bolond bagázs” megfékezésére, ami viszont – már sokadszor – a törékeny kormánykoalíció szétesésével fenyeget.

A harcosan uniószkeptikus UKIP kampánya során központi elemmé tette az uniós népszavazás kérdését – amit David Cameron ugyan megígért, de csak 2018-ra, abban az esetben, ha a toryk nyernek. Farage szerint ez afféle „holnapi túzok” – olyasmi, amit könnyű megígérni, de nem muszáj betartani – a UKIP emelkedő népszerűsége azt mutatja, ezt az emberek is így gondolják. A felméréseket pedig a miniszterelnök is tudja értelmezni – épp ezért legújabb beszédében megígérte, törvényt fog a parlament elé terjeszteni, amely a következő ciklusban kötelezővé tenné az EU-tagságról szóló népszavazás megtartását akkor is, ha nem a konzervatívok nyernek 2015-ben a választásokon.

„Meg kell mutatnunk, hogy komolyan gondoljuk az Európához fűződő viszonyunk újragondolását, és be kell bizonyítanunk, hogy a konzervatív párt az egyetlen, mely igazi választást nyújt az unióval és benne országunk helyével kapcsolatban” – fogalmazott Cameron. A kormánypárt az elmúlt héten egy sor más gesztust is tett a UKIP felé kacsingató szavazóinak: többek közt a segélyek csökkentéséről, a börtönfeltételek szigorításáról és az Emberi jogok európai egyezményének ideiglenes elhagyásáról is szóltak a Downing Streetről érkező tervek.

Farage persze azonnal „mesebeszédnek” nevezte az újabb ígéretet is, hiszen a törvénynek, ha Cameron valóban előterjeszti is, nem sok esélye van az ellenzék ellenállása miatt. Ellenzéknek számít ebben az esetben a toryk koalíciós partnere, a liberális-demokrata párt is. Nick Clegg, a párt elnöke erőteljesen visszautasította az népszavazásról szóló új törvény ötletét. „Már lefektettük, milyen feltételek közt tartjuk meg a voksolást. Újabb törvény ugyanerről teljesen felesleges – maga az ötlet azt mutatja, hogy valaki nagyon eltájolta a prioritásait” – nyilatkozta Clegg, aki „aggasztónak, bár érthetőnek” nevezte a nagyobbik kormánypárt „jobbratolódását”. A liberális demokraták egyébként az előrejelzések szerint csak a toryk, a Munkáspárt és a UKIP mögött, negyedik pártként futnak be a helyhatósági választásokon. A baloldal kevés hangsúlyt fektetett a helyi kampányra, a választást láthatóan nem tartják különösen fontosnak, ám az elemzők szerint a regnáló erők népszerűtlenségének köszönhetően még így is elnyerhetnek bizonyos székeket a konzervatívoktól.

Cameron maga eddig igyekezett egy legyintéssel elintézni az új kihívót: „Bolond bagázs tele klinikai esetekkel és rejtőzködő rasszistákkal” – fogalmazott még 2006-ban. A párt kampányát nem kerülték el a botrányok: egyik jelöltjük a zsidókat okolta a holokausztért, egy másik Hitler mellé montírozta magát egy internetre feltöltött képen, egy harmadikról pedig kiderült, hogy mellékesen férfiprostituáltként dolgozik. Farage túrabusza egy kisvárosban a mozgássérült parkolóban állt meg, a pártvezér pedig kénytelen volt beismerni, hogy gazdasági terveiken még van mit alakítani, miután elemzők rámutattak, hogy költségvetési tervezetük 120 milliárd fontos hiányt tartalmaz.

A botrányok ellenére mégis úgy tűnik, hogy a választás igazi nyertesei ők lesznek. A UKIP szélsőségesnek bélyegzett rétegpártból „harmadik erővé” tudott válni – legalábbis erre a kis időre biztosan. A párt sikerének kulcsa abban keresendő, hogy Cameron az elmúlt öt évben olyan, kifejezetten liberális irányba vezette a torykat – elég csak a melegházasság kérdésére gondolni, melyet a miniszterelnök teljes szívvel támogat –, ami a szavazóbázis egyes részei számára már nem elfogadható. Farage pártja így az „igazi” konzervatív alternatívaként léphet fel: elutasítja az azonos neműek házasságát, drasztikus adócsökkentést, az államgépezet leépítését javasolja, valamint megálljt parancsolna a bevándorlásnak – az EU-t pedig egyenesen „csalásnak” kiáltja ki, mely „napi 50 millió fontot vesz ki a brit adófizetők zsebéből”. Norman Tebbit, Margaret Thatcher egykori minisztere egy blogbejegyzésben úgy fogalmazott, nem csodálja, hogy a konzervatív szavazók inkább a UKIP-ot választják.

(The Telegraph, Telegraph.co.uk, The Daily Mail, Dailymail.co.uk, The Guardian, Guardian.co.uk)