A nagy felzúdulást kiváltott gyilkossággal kapcsolatban egyelőre senkit nem tartóztattak le, mert a tettes elmenekült. Több mint tizenegy évvel a tálibok elűzése után Afganisztánban még mindig túl gyakoriak a becsületbeli ügyek miatti nyilvános kivégzések. A Türkmenisztánnal határos Bagdisz tartomány egyik elzárt falujában élő Halima azalatt akart megszökni unokatestvérével, amíg férje és két gyermekének apja Iránban tartózkodott – mondta el a tartományi rendőrfőnök, Sarafuddín Saraf. Az unokatestvér két nappal később magára hagyta az alig húszéves fiatalasszonyt, akire apja rátalált, és hazazavarta. „A falusiak pletykáltak a történtekről, és az apa egyik Koránban jártas unokaöccse azt mondta neki, hogy a lány halálbüntetést érdemel” – folytatta Saraf.
Az Amnesty International nemzetközi jogvédő szervezet szerint a kivégzésre április 22-én került sor Kuksahíl településen. Egy emberjogi aktivista azt állítja, hogy a gyilkosságról videofelvétel is készült. „Nekünk azt mondták: egy befolyásos helyi tálib kérte a vallástudósokat, hogy ítéljék halálra. A vallási tanács majdnem a kövezésre szavazott, végül meggondolta magát” – tette hozzá a neve elhallgatását kérő nő.
A házasságtörésen ért asszonyokat rendszerint megkövezik a konzervatív muszlim közösségekben. Azt azonban senki nem tudja biztosan, volt-e testi kapcsolat Halima és unokatestvére között. Az aktivista azt állítja, hogy a nő férje ellenezte a kivégzést, de nem ért oda időben, hogy megakadályozza. A rendőrség két nappal az események után érkezett a helyszínre, de addigra az apa családjával együtt elmenekült.
A tálib rezsim alatt, 1996 és 2001 között az afgán nők nem dolgozhattak a házukon kívül, és nem is tanulhattak. A szebbik nem helyi képviselői attól tartanak, hogy a nemzetközi erők nagy részének 2014 végére tervezett kivonulásával az oktatás és a jogok terén kínkeservvel elért eredményeik semmivé lesznek.
Kabul 2009-ben elfogadott egy törvényt, amely tiltja a kényszerházasságot, a nemi erőszakot, valamint a nők elleni egyéb erőszakcselekményeket, de betartására nem ügyelnek különösebben – állítják egybehangzóan a jogvédő szervezetek.
