„A történelem arra int minket, hogy elég csak néhány lépést hátrálnunk, elég csak néhány óvatlan engedményt tennünk a 20. század embertelen diktatúráit életre hívó erőknek, és az a múlt, amelyet soha nem feledhetünk el, a jövőnkké válhat” – fogalmazott ünnepi beszédében az államfő.
Az egykori koncentrációs tábor emlékhelyének kibővített állandó kiállítása ötéves előkészítés után nyílt meg. A tárlatot Heinz Fischer osztrák államfő, Áder János magyar és Bronislaw Komorowski lengyel elnök nyitotta meg több más ország magas rangú képviselőinek és mintegy harminc egykori mauthauseni fogolynak a jelenlétében.
Mauthausenben működött a legnagyobb koncentrációs tábor Ausztria területén, egyben ez volt az egyik legrettegettebb tábor a náci birodalomban. Legkevesebb kétszázezer embert tartottak fogva Mauthausenben és altáboraiban – zsidókat, romákat, homoszexuálisokat, ellenállókat, hadifoglyokat –, köztük több tízezer magyart is. A rabok fele meghalt, vagy a táborban, vagy pedig az ott elszenvedett gyötrelmek következtében a háború után.
„Nem elég kimondanunk, hogy erre a felfoghatatlan és megbocsáthatatlan bűnre, a nácizmus aljasságára és kíméletlenségére nincs felmentés, nincs, és nem is lehet magyarázat. Mint ahogy nem elég kimondanunk: semmilyen közösséget nem vállalunk a népirtókkal, a diktatúrák szellemiségével – fogalmazott az államfő. – Itt állva a mauthauseni táborrendszer központjában, lélekben forduljunk egymás felé, és tegyünk erős fogadalmat. Fogadalmat, hogy soha nem tesszük lehetővé azoknak az aljas eszméknek a térnyerését, amelyek ártatlan milliók halálát okozva véres és megbocsáthatatlan tévútra vitték Európát.”
Heinz Fischer osztrák államfő felidézte, hogy Ausztriában a második világháború után nem kezdődött meg a múlt következetes feldolgozása és a szembenézés azzal, hogy Ausztria társfelelősséget visel a holokausztban. „Viszonylag későn, de még nem túl későn” kezdődött el a múlttal való szembenézés és a rá való emlékezés kultúrájának kialakítása – mondta. Fischer a magas rangú vendégekkel zajló megemlékezést az áldozatokkal való szolidaritás, valamint az emberiesség melletti tanúságtételként méltatta.
Bronislaw Komorowski lengyel köztársasági elnök köszönetet mondott a kiállítás létrehozóinak. Rámutatott, hogy különösen sok lengyel áldozata volt a haláltáboroknak. „Mauthausen neve egyet jelentett az emberek brutális meggyilkolásával. Az embereket nem egyéniségeknek, hanem puszta számoknak tekintették” – emlékeztetett. Hangsúlyozta annak fontosságát, hogy a következő nemzedékek is megismerjék a múltat.
Cipi Livni izraeli igazságügy-miniszter kiemelte: a zsidó nép nem tudja, és nem is akarja elfelejteni a holokausztot. „Nem miattunk, hanem az emberiség jövője érdekében” van erre szükség – mondta. Az emlékezés közös felelősség, jelentette ki. A „soha többé” kifejezést gyakorlati tartalommal kell megtölteni, mint a jövő nemzedékek intése a rasszizmus ellen, a gyűlöletet szító vezetők és az olyan vezetők ellen, akik saját népüket gyilkolják – tette hozzá.
A díszvendégek mindegyike egy-egy tárgyat helyezett el egy időkapszulában. Áder János Pilinszky János egy verseskötetét tette bele.
Az emlékhely új állandó kiállítása mintegy negyven ország kutatóinak közreműködésével készült el. Több mint száz korabeli tárgy és dokumentum, valamint túlélőkkel készített videointerjúk segítségével megfoghatóbbá akarják tenni a foglyok szenvedéseit a látogatók számára. Az átalakított kiállítás az eddiginél jobban ráirányítja a figyelmet az altáborokra is, és bemutatja a koncentrációs tábort mint tömeggyilkosságok helyszínét. Átadják a Nevek Termét is, ahol a mauthauseni és a guseni láger minden ismert áldozatának neve olvasható.
Áder János köztársasági elnök megfogalmazása szerint az alaptörvény az államfő munkaköri leírása, amelynek értelmében nem volt mérlegelési lehetősége arról, hogy aláírja-e az alkotmány negyedik módosításáról szóló rendelkezést. Az államfő a Vasárnap Reggel című napilapnak adott interjújában emlékeztetett: az elmúlt 24 évben az Alkotmánybíróság hét alkalommal foglalkozott alkotmánymódosítással, és minden esetben – még akkor is, amikor Sólyom László későbbi köztársasági elnök volt az Ab elnöke – úgy foglalt állást, hogy a legitim módon elfogadott módosítás vizsgálata formailag kizárt, így azt sem az államfő, sem a testület nem vizsgálhatja.
