A Musztafa Diráni libanoni siíta vezetőről „Diráni-törvénynek” elnevezett új jogszabályt a Bájt Hajehudi (Zsidó Otthon) és a Jiszráél Béténu (Izrael a Hazánk) nevű jobboldali pártok egy-egy képviselője nyújtotta be. A törvényjavaslatot első olvasatban 55 képviselő támogatta 23 ellenében. A szöveg szerint más nyugati országok gyakorlatához hasonlóan „az állam ellenségének nincs joga izraeli törvényszék elé állni”. A jogszabályban az olvasható, hogy „amíg háború folyik Izrael és egy másik ország közt, az ellenséges állam terrorista tevékenységben részes polgára nem gyakorolhatja Izraelben törvényes jogait”.
A törvényjavaslat előzménye, hogy 1994-ben az izraeli hadsereg elfogta Musztafa Diránit, a libanoni síita Amál csoport egykori vezetőjét, mert úgy vélték: tudomása van a Libanonban 1986-ban eltűnt és az Amál fogságába került izraeli pilóta, Ron Arad sorsáról. Diráni 2000-ben fogolyként hatmillió sékeles polgári kártérítési pert indított Tel-Avivban, azzal vádolva az izraeli hatóságokat, hogy a börtönben megerőszakolták, kínozták, hetekig meztelenül tartották és megalázták, így próbáltak információt szerezni tőle Ron Aradról.
2004-ben Diránit egy fogolycsere-egyezményben visszaadták Libanonnak, és az izraeli hatóságok arra kérték a bíróságot, hogy törölje a pert, de a tel-avivi kerületi bíróság 2005-ben elutasította az állam kérését.
Az állami hatóságok fellebbezést nyújtottak be az Izraelben alkotmánybíróságként is működő Legfelsőbb Bírósághoz, amely 2011-ben a tel-avivi bíróságnak adott igazat és engedélyezte a Diráni-per lefolytatását.
Ha a további szavazásokon is elfogadják az új törvényjavaslatot, akkor a jövőben az „ellenséges országok”, köztük Libanon polgárainak nem lesz joguk beperelni az izraeli hatóságokat a zsidó államban.
