Áprilisban a legkülönfélébb típusú választásokat tartották világszerte, volt parlamenti, elnök- és európai parlamenti választás is. Magyarország szempontjából a horvátországi európai parlamenti és a montenegrói elnöki voksolásnak volt valamilyen szempontból hatása, de ezek mértékét nem lehet hasonlítani egy parlamenti megmérettetéshez. Összességében azt lehet megállapítani, hogy a magukat baloldalinak nevező erők egyáltalán nem örülhetnek az áprilisi szereplésüknek.
Montenegróban az országos választási bizottság által közzétett végeredmény szerint Filip Vujanovic, az Adria-parti országot hosszú idő óta kormányzó Szocialisták Demokratikus Pártjának (DPS) jelöltje csekély többséggel előzte meg ellenfelét, az ellenzéki Demokratikus Front által indított Miodrag Lekicet. A bizottság szerint a hivatalban lévő elnök a szavazatok 51,2 százalékát szerezte meg, míg riválisa a voksok 47,79 százalékát kapta. A Lekic-tábor ezzel szemben azt állította, hogy jelöltje a szavazatok 50,5 százalékához jutott, a hivatalban lévő elnök 49,5 százalékával szemben. Végül a választási bizottság utasította el az ellenzék kérelmét, hogy érvénytelenítsék a voksolás végeredményét.
Horvátország történetének első európai parlamenti választását a várakozásokkal szemben az ellenzékben lévő jobboldali Horvát Demokratikus Közösség (HDZ) vezette pártszövetség nyerte, amely az országban rekordszintűnek számító alacsony részvétel (20,83 százalék) mellett zajlott. A végleges eredmények szerint a HDZ listája a szavazatok 32,86 százalékát szerezte meg, ami 6 mandátumot jelent a 12-ből. A kormányzó balközép „Kukurikú-koalíció” a regionális Isztriai Demokrata Gyűlés (IDS) nélkül, vagyis a szociáldemokrata párt (SDP), a néppárt (HNS) és a nyugdíjasok pártjának (HSU) közös listája a voksok 32,07 százalékát szerezte meg, és öt mandátumot kapott. A maradék egy képviselői hely a szintén parlamenti ellenzékben politizáló baloldali Dolgozók Pártját illeti meg, amely a szavazatok 5,77 százalékát szerezte meg.
Venezuelában Hugo Chávez halála miatt kellett új elnökválasztást tartani, amelyen Nicolas Maduro, az egykori elnök kijelölt utódja a szavazatok 50,7 százalékával nyerte meg a választást, míg az ellenzék jelöltje, Henrique Capriles a voksok 49,1 százalékát gyűjtötte össze. Noha Maduro távolról sem rendelkezik Chávez, a „nemzet atyja” karizmájával, sokan az új „comandantét” látják benne. Chávez árnyékában győzött, és most meg kell mutatnia, hogy képes-e nélküle kormányozni. Az ellenzék egy ideig kétségbe vonta a választások tisztaságát, de később elismerte vereségét.
A szintén dél-amerikai Paraguayban elnök-és parlamenti voksolást tartottak, amelyen Horacio Cartes, a Colorado Párt jelöltje a voksok 45,9 százalékát szerezte meg, míg legfőbb ellenfele, az Autentikus Liberális Pártot képviselő Efraín Alegre 36,9 százalékot kapott. A Colorado Párt sikerével visszaszerezte a 2008-ban elveszített elnöki széket, és a parlamentben is sima többséget szereztek.
Izlandon is a baloldal bukását hozta az április 27-i parlamenti választás, mivel az egyebek között adócsökkentést ígérő, konzervatívokból és liberálisokból álló polgári tábor a voksok 51,1 százalékát szerezte meg. A Függetlenségi Párt 26,7, míg a Haladó Párt 24,4 százalékot kapott, együtt 38 képviselőt küldhetnek a 63 fős törvényhozásba. Az eddig kormányzó Szociáldemokrata Szövetség a voksok 13 százalékát szerezte meg, míg koalíciós társuk, a Baloldal-Zöld Párt mintegy 11 százalékát.
Jól látszik, hogy a baloldali erők a világ minden részén veszítettek pozíciójukból. Horvátországban és Izlandon egyértelmű volt a vereségük, míg Venezuelában jóval kisebb arányban diadalmaskodott Maduro, mint Chávez. Montenegróban bár maradt a baloldali elnök, de az ellenzék lényegesen több szavazatot kapott, mint a korábbi években, ami alapján világosan látszik, hogy ott is egyre inkább elegük van az állampolgároknak a baloldali dominanciából.
