Kövér Lászlót a szudétanémet bajtársi szövetség (SL) meghívta a szervezet 64. pünkösdi gyűlésére, de a házelnök hivatalos kötelezettségei miatt nem tudott részt venni a bajorországi városban vasárnap tartott rendezvényen, ezért levélben köszöntötte a gyűlést. Hangsúlyozta, hogy az Országgyűlés tavalyi határozatával, amely február 19-ét a Magyarországról elűzött németek emléknapjává nyilvánította, „egy nagy igazságtalanságot ismert el és állított mementóként az utókor elé”.
Hozzátette: a globalizáció korszakában különösen fontos a kisebbségek kulturális és nemzeti identitásának biztosítása. „A kisebbségek jogait nem kérdőjelezheti meg a többség” – emelte ki a házelnök. A magyarokat a nemzet történelme és a határon túli magyar kisebbségek arra kötelezik, hogy emeljék fel a hangjukat a kisebbségek „diszkriminációja, a kirekesztés, a rasszizmus és az idegengyűlölet ellen” – írta Kövér László.
Az Európai Unió a kisebbségek megőrzése révén „garantálhatja sokoldalúságát, és a kisebbségek hídszerepének támogatása révén teremtheti meg valódi egységét”, de mindennek „európai normaként történő kodifikálásával még adós” az EU – fejtette ki Kövér László.
Az augsburgi gyűlésen átadták a szudétanémetek hagyományos Károly-díját, amellyel a közép-európai népek közötti együttműködésért kiemelkedő munkát végző személyiségeket tüntetnek ki. Az aacheni nemzetközi Károly-díj mintájára létrehozott elismeréssel az idén Horst Seehofer bajor miniszterelnököt tüntették ki.
A gyűlésen méltatták a magyar parlament döntését az elűzött németek emléknapjának bevezetéséről, Horst Seehofer pedig a díjat megköszönő beszédében hangsúlyozta: Németországban is be kell vezetni az elűzöttek emléknapját, ezt az elképzelést azonban egyelőre nem övezi többségi támogatás. Bajorország ezért önállóan lép, tartományi szinten 2014-től minden év szeptemberének második vasárnapján megtartják az emléknapot – jelentette be a konzervatív politikus.
Szudétanémetnek a két világháború közötti Csehszlovákia nyugati és délnyugati vidékein élt német nemzeti kisebbség tagjait nevezik. A nagyjából 3 milliós népcsoportot a II. világháborút követő hónapokban súlyos atrocitások érték, az etnikai tisztogatásoknak becslések szerint több ezer halálos áldozata volt. Az úgynevezett vad üldözések időszakát a szervezett kitelepítés követte, a csehszlovákiai német kisebbséget így alig másfél év alatt csaknem teljesen felszámolták. A népcsoport elűzésének jogszabályi alapját Eduard Benes elnök hírhedt dekrétumai jelentették. Az elnöki rendeletek irányozták elő a felvidéki magyarság kitelepítését is.
A Benes-dektrétumok ügye hosszú ideje feszültséget okoz a cseh–német, illetve cseh–bajor kapcsolatokban. A feszültség az utóbbi hónapokban enyhült, miután Petr Necas cseh kormányfő februárban a bajor tartományi gyűlésben elmondott beszédében sajnálatát fejezte ki a szudétanémetek kitelepítése miatt.
A Csehországgal szomszédos Bajorországban azért kiemelt jelentőségű a szudétanémetek ügye, mert az elűzöttek többsége ott telepedett le, és az általuk alapított szervezetek számottevő politikai befolyással rendelkeznek.
A II. világháborút követően a Baltikumtól a Balkánig húzódó térségből csaknem valamennyi őslakos németet eltávolították, a kollektív bűnösség elve alapján végrehajtott kitelepítések során több mint tízmillió német kényszerült elhagyni szülőhelyét.
