Miért rejtegeti kormányfőjelöltjét a baloldal?

Egyre élesebb a kampány Németországban bő négy hónappal az általános választások előtt, egyelőre még senki sem érezheti nyeregben magát.

Furcsa mozgásoknak lehetünk szemtanúi a bő négy hónap múlva tartandó németországi parlamenti választások előtt. Peer Steinbrück, az SPD kancellárjelöltje, aki abban bízik, hogy szeptember után átveszi Angela Merkel helyét, gyakorlatilag eltűnt a nyilvánosság elől. A Zöldek legutóbbi kongresszusán Sigmar Gabriel, a szociáldemokraták elnöke szólalt föl, és a legkeményebb Merkel-ellenes beszédet Jürgen Trittin, az ökopárt egyik vezetője mondta. Az ellenzéknek roppant nehéz dolga van, mivel Merkel teljesítményével a választók 61 százaléka elégedett, míg Steinbrück 29 százalékot tudhat maga mögött.

Az SPD aspiránsa tavaly őszi szinre lépése óta hibát hibára halmoz, többek között bohócoknak nevezte az olasz politikusokat, és arról is beszélt, hogy növelni kellene a kancellári fizetést. Ezzel szemben Merkel kiegyensúlyozott teljesítményt nyújt, és az euróövezeti válság kezelésében is komoly érdemeket szerzett. Manfred Güllner, a Forsa elemzője szerint a fő probléma Steinbrückkel, hogy 2005–2009-es pénzügyminisztersége során teljes mértékben a Merkel-féle költségvetési szigornak volt a híve, most viszont egy másfajta képet kellene sugallnia.

Az új imázs kialakításában segíthetnek a Zöldek, akik korábban a „szandálos középosztály” körében számítottak népszerűnek, de mostanra a gazdagabb déli tartományokban is előretörtek, így jelenleg Baden-Württembergben kormányoznak közösen az SPD-vel. Az ökopárti alakulat hatalomra kerülése esetén szeretné növelni a jövedelemadót, az örökösödési adót, valamint a házaspárok számára kiterjesztenék az adókedvezményeket. A Zöldek a vagyonadót is bevezetnék az egymillió euró fölötti összegekre, 1,5 százalékos kulccsal.

Az alakulat ilyetén fordulata némiképpen meglepőnek tűnhet, mivel sokáig úgy tűnt, hogy az euróválság és a nukleáris energia jövője lesz a két legfőbb kampánytéma Németországban. Azonban ezekben az ügyekben a Zöldek álláspontja is meglehetősen zavaros, mivel több mentőcsomag esetében is együtt szavaztak Merkel pártjával. Éppen ezért döntöttek úgy az ökopártban, hogy inkább a társadalmi egyenlőtlenségekre koncentrálnak, amit erősített az is, hogy a Bayern München elnökéről kiderült, hogy vagyonának egy részét svájci számlán tartja.

A Zöldek túlzott „adóorgiái” a kormányzópártoknak is jól jöhetnek. Az utóbbi hetekben közölt kutatások szerint a liberálisok egyelőre az ötszázalékos bejutási küszöb körül állnak. Szerintük a középosztályt és a vállalkozásokat fenyegeti az ökopárt átalakítási terve. Így az FDP egy határozott kampánnyal képes lehet a bejutási küszöb átugrására, amivel a CDU–CSU szövetséget segítheti. Abban az esetben, ha a liberálisok nem jutnak be a törvényhozásba, Merkelnek valamelyik baloldali formációval kell majd kormányoznia.

Az SPD egy esetleges nagykoalíciót illetően megosztott, de könnyen elképzelhető, hogy a Zöldek helyett inkább a CDU-t választják majd. A Baloldali Párttal egyetlen alakulat sem kíván közösködni, és azt is nehéz elképzelni, hogy Merkel a Zöldekkel állna össze. Az erőviszonyokat tekintve a kereszténydemokraták 40, míg a szocdemek és a Zöldek közösen 42 százalékot tudhatnak maguk mögött a közvélemény-kutatások szerint. A verseny egyelőre nem dőlt el, így a következő hónapokban sem fogunk unatkozni.