Az euroszkeptikus UKIP előretörése valóban komoly változásokat hozott a brit politikában, vagy legalábbis felerősítette a konzervatív pártban már hónapok óta forrongó unióellenes indulatokat. David Cameron mindent megtesz, hogy lecsillapítsa őket: amerikai útjáról hazaüzenve kedden törvénytervezetet terjesztett elő, mely garantálná, hogy Nagy-Britannia meg fogja tartani az EU-tagságról szóló népszavazást 2017-ig, akármi is lesz a következő parlamenti választás eredménye.
Az elégedetlenkedő toryknak azonban ez sem volt elég: szerdán ismét fellázadtak a miniszterelnök ellen. 114 konzervatív (és 11 munkáspárti) képviselő szavazta meg a határozatot, mely nehezményezi, hogy a május 8-i királynői beszédben (mely valójában a kormányzat elképzeléseit tartalmazza), nem kapott helyet az EU-s népszavazás kérdése. A párt vezetése állítja, ezúttal nincs szó lázadásról, mivel minden képviselő szabadon voksolhatott, de a hangulat másról árulkodott. „Folytatni fogjuk a nyomásgyakorlást, amíg el nem érjük a célunkat. A szavazás azt üzeni, hogy nem bízunk a vezetésben. A törvényi garancia biztosabb, mint a halvány ígéretek” – nyilatkozta az egyik tory főlázadó, John Baron. A határozatot végül 277:130 arányban elutasították, intő jel azonban Cameron számára, hogy a 305 konzervatív képviselő majdnem fele tulajdonképpen ellene szavazott.
Nem segít Cameronon az sem, ahogy egyik közeli szövetségese leírta az EU és a melegházasság miatt elégedetlenkedő konzervatív szavazókat. Amikor az egyelőre meg nem nevezett személyt az újabb konzervatív lázadásról kérdezték, az – több újságíró füle hallatára – így válaszolt: „Valójában nincs semmi gond, a képviselőink csak azért szegülnek ellen, mert a helyi szervezetek erre kényszerítik őket, a helyi szervezetek pedig kizárólag ostoba fajankókból állnak”. Több lap is tisztában van a szavakat kimondó politikus személyével, de egyelőre várnak a közléssel, és Cameronra bízzák, hogy felfedje a szavazói bázis jelentős részét gyakorlatilag lehülyéző politikust.
Nem ért egyet az unió középpontba állításával a Munkáspárt és a Liberális-Demokrata Párt sem. A kisebb kormánypárt vezetője, Nick Clegg miniszterelnök-helyettes szerint a brit nép megelégszik azzal, hogy a konzervatívok törvényt fogadtak el arról, hogy 2015-ös győzelmük esetén lesz népszavazás – többet nem érdemes az EU-val foglalkozni, hiszen vannak sürgősebb kérdések is, például a gazdaság. Hasonló húrokat pengetett Ed Balls munkáspárti politikus is. „Koncentráljunk inkább az egyre sürgetőbb gazdasági válság megoldására” – fogalmazott.
Az euroszkeptikus toryk lázadásának meg is lett az eredménye: csütörtökön eldőlt, hogy a népszavazásról szóló törvényt végül önálló képviselői indítványként fogják az alsóház elé terjeszteni, vitája július 5-én kezdődik majd. A beterjesztés feladata egy fiatal, csupán 29 éves képviselőre, James Whartonra hárult (aki maga is a szerdai 114 lázadó közé tartozik). Wharton úgy fogalmazott, a kormányzattal együttműködve fogja kidolgozni a beadandó javaslatot, így abba a Cameron-féle keddi tervezet elemei is bekerülhetnek. „A konzervatív párt már egy ideje nyíltan hangoztatja, hogy elkötelezett a népszavazás megtartása mellett, ezért fontos, hogy ezt törvényben is rögzítsük. Az a véleményem, hogy nem számít, ki mit gondol az unióról: itt az ideje, hogy a politikusok az emberek kezébe tegyék a döntést” – fogalmazott Wharton. Az is kiderült, a konzervatív képviselőket a pártvezetés utasítani fogja, hogy szavazzanak igennel a törvényre.
„Óriási jelentőségű fejlemény ez” – állapítja meg Daniel Hannan konzervatív publicista a The Telegraph hasábjain. Az egyben európai parlamenti képviselőként is dolgozó, ám euroszkeptikus politikus szerint a törvénynek nincs sok esélye átjutni az akadályokon, mivel a liberális-demokraták és a munkáspártiak együttes ereje elegendő elbuktatásához. Hannan azonban megjegyzi, bármi is történik júliusban, egy dolog mindenképp örvendetes: Nagy-Britannia talán sosem volt még ilyen közel ahhoz, hogy elhagyja az uniót, mint most. „Ilyen lehetőségünk évtizedek óta nem volt. Használjuk ki!” – zárja sorait a publicista-politikus.
The Guardian (guardian.co.uk), The Telegraph (telegraph.co.uk), BBC (bbc.co.uk)
