Az új magyar nemzetbiztonsági törvény „nem korlátozza a megfigyelést a titkok kiszivárogtatására vagy megvesztegetésre vonatkozó bizonyítékokra”, annak hatásköre a jelek szerint inkább bármi olyasmi megszerzésére terjed ki, ami kompromittáló lehet – írta Kim Lane Scheppele, a Princetoni Egyetem jogászprofesszora a Paul Krugman Nobel-díjas közgazdász a The New York Times blogján hétfőn megjelent, Újjáéledő 1984, Magyar kiadás című vendégpublikációjában.
Scheppele írásában úgy véli, mivel a magyar megfigyelési program kiterjed a telefonbeszélgetések tartalmára, az e-mailek elolvasására és az állami tisztviselők házának bepoloskázására azért, hogy lássák, mit csinálnak, „itt különleges veszélyek vannak”.
„Mi akadályozza meg a magyar kormányt abban, hogy zsarolja az embereket azzal, amire rábukkant? Mi tartja vissza a magyar kormányt attól, hogy tisztán politikai információ alapján lépjen fel (például kirúgjon valakit a kormány bírálatáért)? A törvény nem tartalmaz jelentős védelmet az ellen, hogy a megszerzett információt politikai és személyes okból használják fel, és nem kínál fel olyan eljárásokat, amelyek megbízhatóan korrigálnák a hibákat” – írta az amerikai professzor asszony.
Scheppelének pont akkor van ismét baja a magyar demokráciával, amikor az Amerikai Egyesült Államok égre-földre keresi Edward Snowdent, aki lerántotta a leplet az amerikai és a brit kormány titkos adatgyűjtési tevékenységéről. És ha már őrült demokráciadeficit: első ízben nevezték meg azt a 46 guantánamói rabot, akiket határozatlan ideig kíván fogva tartani vádemelés vagy tárgyalás nélkül, mert a szabadon bocsátáshoz túlságosan veszélyesnek tartja őket, ugyanakkor nem tud eljárni velük szemben.
