Megdöbbentő, bár talán kevéssé meglepő felvételekkel álltak elő a The Telegraph és a BBC oknyomozó riporterei. Az újságírók bebizonyították, amit gyakorlatilag mindenki sejt: hogy a választott képviselők szavazóik érdekei helyett gyakran azokét képviselik, akik pénzzel tömik a zsebüket, esetleg még egy napfényes nyaralásra is elviszik őket – például a Fidzsi-szigetekre.
Az utóbb említett szigetcsoport festői környezetben fekszik, a baj csak az vele, hogy a katonaság néha átveszi a hatalmat a kormányzat felett. A miniállam nemzetközösségi tagságát ezért 2009-ben felfüggesztették, ami komoly bevételkiesést jelent a helyi cukortermelőknek. A Telegraph és a BBC emberei elhatározták, kiderítik, mit tudnak tenni a Fidzsi-szigetekért, azaz mennyi pénz és rábeszélés szükséges ahhoz, hogy egy képviselő elkezdjen munkálkodni bármilyen cél érdekében. Mint kiderült, nem is olyan sok.
Elsőként Patrick Mercer konzervatív képviselőt vette célba a „Fidzsi-barátok Társasága”. A politikusnak 4 ezer fontot (mintegy 1,5 millió forint) fizettek (és további 20 ezret ígértek) az álruhás újságírók, ha az általuk megszövegezett javaslatot (mely a Fidzsi elleni szankciók visszavonásáról szólt) a parlament elé terjeszti. Mercer gond nélkül beleegyezett, sőt azt is megígérte, hogy még a húsvéti szünet előtt nekifog. A képviselő megdolgozott a pénzéért: beadta az indítványt, rendkívüli kérdések keretében érdeklődött a fidzsi szituációról, még egy többpárti parlamenti csoportot is létrehozott az ügy előmozdítása érdekében, melyhez tizennyolc képviselőtársa csatlakozott. Nem volt nehéz meggyőzni őket: „egy rakás ingyenélő szeretne elutazni Fidzsire” – mondta „megbízóinak”. Olyan is volt, aki nem átallott még a feleségének is ingyenjegyet kérni.
Lord Laird felsőházi képviselő (ulsteri unionista) hasonló pragmatizmussal fogadta az újságírók ajánlatát. „Ha a kliens parlamenti csoportot akar, akkor szalaggal átkötve fogom szállítani neki” – válaszolta a „megbízóknak”. Aztán ő is a Fidzsi által nyújtott örömökre kezdett célozgatni. „Tudja, le fogom tagadni, hogy ezt mondtam, de ez megvesztegetés. Azt tudom mondani a többieknek: ha ezt a kérdést beadjátok, akkor esetleg ti is eljöhettek, elég jó hely... ezt súgom majd a fülükbe.” A Sunday Times oknyomozó riporterei Laird mellett két felsőházi munkáspárti képviselőt is lebuktattak, hasonló módszerekkel.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!