– Az Obama-kormányt az utóbbi hetekben érintő egyik legnagyobb botrány amerikai és külföldi állampolgárok megfigyelése az amerikai Nemzetbiztonsági Ügynökség (NSA) által. Európai és kínai vezetők is felháborodtak azzal kapcsolatban, hogy az ő állampolgáraikról is adatokat gyűjtött Washington. Jogosak az aggályaik?
– Igen, jogosak. Egyrészt jogosan aggódnak az amerikaiak, akik úgy gondolják, nem tájékoztatták őket arról, hogy adataik hírszerzési célokra használt adatbázisba kerülnek. Ha nemzetközi kontextusban tekintünk a kérdésre, sokan tisztában vannak azzal, hogy az amerikai nemzetbiztonsági szervek folyamatosan elektronikus tartalmakra vadásznak világszerte. Ez Európában már a múltban is felháborodást keltett. Maga az a gondolat, hogy Amerikának, egy kiterjedt globális megfigyelőrendszere van, egy sokat vitatott téma, amely időnként előtérbe kerül, máskor feledésbe merül. Az a tény, hogy Washington törvénytelenül és helytelenül használta fel az európai kommunikációs hálózatokat, érthetően aggasztja az európai polgárokat. A kínaiak felháborodása viszont kevésbé érthető, hiszen ugyanolyan mértékben kémkednek az amerikaiak után, mint mi utánuk.
– Az Obama-kormányról az is kiderült nemrég, hogy újságírókat figyelt meg és hallgatott le, illetve az adóhatóság célzott és fokozott vizsgálat alá vette politikai ellenfeleit.
– Mindezek az ügyek önmagukban is aggasztók, de ez még nem minden. Korábban a The New York Times számolt be arról, hogy a Bush-korszakban az illetékes bíróság felhatalmazása nélkül hallgatott le amerikai állampolgárokat az NSA. A mostani ügyek arra világítanak rá, hogy a kormányzat, a törvényhozás és a bíróságok gyakorlatilag egyesítették erejüket, hogy jóváhagyják és támogassák ezeket a megfigyeléseket, amelyek szerintük létfontosságúak a nemzetbiztonság szempontjából. Sajnálatosnak tartom, hogy elfogadottá vált ez a fajta állandó megfigyelés. Az adóhatóság ügyében továbbra is kérdéses Washington felelőssége, ugyanakkor világos, hogy egyre több olyan intézmény válik átpolitizálttá, amelyekre korábban nem volt jellemző. Ez a Bush-korszakban kezdődött, amikor környezetvédelmi csoportok, klímaváltozással foglalkozó kormányzati szervek kerültek politikai nyomás alá, a szakembereket pedig politikai kinevezettek váltották fel. Egyre inkább háttérbe szorul a tehetség és a hozzáértés sok olyan intézményben, amelynek semmi köze a politikához.
Kottász Zoltán
A teljes interjút a pénteki Magyar Nemzetben olvashatja.
