Szabadulni a félelemtől

Angelina Jolie vallomása rákot megelőző kettős mellamputációjáról szinte soha nem látott visszhangot váltott ki mindenütt a világon – vélhetően a színésznő szándékainak megfelelően.

– Az emberi genomot alkotó harmincezer gén közül négy-öt száz olyan van, amely az általa kódolt enzim útján befolyásolni képes a sejtek működését, osztódásukat, növekedésüket, halálukat. Azok a mutációk okozhatnak daganatokat, amelyek ezekben a génekben jönnek létre. A BRCA nevű gén által kódolt enzim feladata pont az, hogy ezeket a mutációkat kijavítsa, tehát minőségbiztosító feladatokat lát el. A DNS-osztódás során óhatatlanul létrejövő hibákat szűri ki, és kijavítja őket. Ha a gén öröklötten hibás, mint Angelina Jolie esetében, nem tudja ellátni ezt a javító feladatát, a hibák benne maradnak a DNS-ben, a sejt pedig idővel valószínűleg tumorsejtté alakul. Ez nem jelenti azt, hogy akinél a BRCA enzimje jól működik, annál soha nem történik hibás DNS-osztódás, de ennek esélye eltörpül az öröklötten mutánsokat hordozókat fenyegető veszélytől. A statisztikák szerint az öröklötten hibás gént hordozó nőknek átlagosan hatvanöt százaléka lesz mellrákos hetvenéves koráig, de ha különösen káros mutációt hordoz, az esély felmehet akár 87 százalékig is (ami szinte teljes bizonyosságot jelent).

A teljes emberi populáció kevesebb mint egy százaléka hordozza ezt a káros mutációt, és nem csak a nők. A férfiaknál sem veszélytelen, náluk ugyanez a hibás gén szintén növeli az emlődaganat kockázatát (0,1 százalékról 6-8 százalékra). Jolie vallomása hatására máris nyilvánosságra hoztak egy másik hasonló, megelőző célú műtétet, és várhatóan még több ilyen ismertté válik a közeljövőben. A The Daily Telegraph írása szerint egy 53 éves angol férfi prosztatáját távolították el, mert a BRCA gén egy másik változatát hordozta, és ezt kapcsolatba hozták a prosztatarák egyik igen agresszív típusával. (Természetesen a műtétre nem a Jolie keltette médiafigyelem hatására került sor, jóval azelőtt végezték el.) Lényeges különbség a két eset között, hogy míg semmi nem utalt rosszindulatú elváltozásra a férfinál, az orvosok vonakodtak megműteni. Csak akkor szánták rá magukat az operációra, amikor végül tényleg találtak néhány tumorsejtet a prosztatájában. Vajon Angelina Jolie-nál orvosilag teljesen indokolt volt ez az azonnali és drasztikus beavatkozás?

A félelemtől való szabadulás

– Az egyértelmű, hogy a teszt elvégzése jogos volt, hiszen a családban már volt ilyen betegség. Az is biztos, hogy miután kiderült, ő is mutáns, tennie kellett valamit. Ilyen esetben a legrosszabb, ha karba tett kézzel várunk. Megtehette volna, hogy félévente jár szűrésre, és sok onkológus ezt javasolná ilyen esetben. De mindenképpen egységesen ki kell állnunk Angelina Jolie mellett, minthogy döntése semmiképpen sem minősíthető indokolatlannak. Én hálás vagyok neki, hogy megbízott orvosaiban és a tudományos bizonyítékokon alapuló orvoslásban, és ezzel példát mutatott – tartja Peták István. – Sokan akkor sem csináltatnak genetikai teszteket, ha indokolt lenne, és ki tudnák fizetni a hazánkban 80–200 ezer forintos árát (vagy a társadalombiztosítás által támogatott csoportba tartoznak), mert félnek az eredményétől. Pedig ez éppen a félelemtől való szabadulásban segíthet. A tudás sosem lehet rosszabb a nem tudásnál. Megfordíthatjuk a dolgot: a teszt valószínű negatív eredménye segíthet elkerülni az indokolatlan beavatkozásokat is.

Sajnos a BRCA gén és a mell-, petefészek-, prosztata- vagy hererák egyértelműen ismert kapcsolata ritkaságnak számít. A gének többségére, amelyeket ugyancsak kapcsolatba hoztak egyes ráktípusok kialakulásával, az jellemző, hogy hatásmechanizmusuk alig ismert, és az sem egyértelmű, hogy milyen körülmények között növelik a daganatok kialakulásának kockázatát. A gének a legritkább esetben hatnak egyenként, általában számos gén egymást erősítő vagy gyengítő hatása útján jön létre az a genetikai háttér, amely a beteget érő környezeti hatásokkal együtt befolyásolja a rák kialakulásának kockázatát. Talán ebből a mondatból is érzékelhető, hogy rendkívül összetett rendszerről van szó, amelynek működését csak most kezdjük feltárni. A genetikai tesztek értelmezése is csak szakorvos közvetítésével lehetséges, mert szinte biztos, hogy a laikus alany rossz következtetéseket von le a leletben olvasható vizsgálati eredményekből. Az azonban biztosnak látszik, hogy a személyre szabott, genetikai tesztelés után kiválasztott terápia gyökeresen változtathatja meg a rákgyógyítás ma ismert formáját.

Molnár Csaba

Immár minden kétséget kizáróan a rák korunk pestise, a betegségek betegsége – nem véletlenül adta Siddhartha Mukherjee onkológus nemrég magyarul is megjelent monográfiájának az utóbbi címet. A rákfóbia népbetegség lett, a média jócskán hozzájárul a pánikkeltéshez. Rettenetes előrejelzéseket olvasni nap nap után, például azt, hogy hamarosan a világon minden második ember ebben a betegségben fog meghalni, és a gyászjelentések kíméletlen szóhasználata szerint „hosszú, türelemmel viselt szenvedés” után. A neves amerikai National Institute of Health nemrég közzétett adatai szerint ma négyszer annyi pénzt költ az USA a rákkutatásra, mint a szív- és érrendszeri betegségek okainak feltárására, noha az utóbbi ok miatt tíz százalékkal többen halnak meg Amerikában, mint rák miatt.

A daganatos betegségek gyógyításában valahogy a nagy áttörés mégis várat magára, pedig a gyógyszeripar igazán degeszre kereshette magát olyan kemoterápiás szereken, amelyek közül nem egynek ötven éve biztos piaca van. Most viszont még nagyobb üzlet tűnt fel a láthatáron: a félelemben tartás talán még jobban fizet, mint a kezelés. Jelenleg nem ismeretes olyan diagnosztikai eljárás, amellyel százszázalékos biztonsággal meg lehetne mondani valakiről, hogy rákos-e vagy sem. Már csak azért sem, mert minden emberi szervezetben rendszeresen elindulnak olyan hibás sejtosztódási folyamatok, amelyekből akár rák is lehet, ha a szervezet védekezőmechanizmusai nem küzdik le. Az Amerikai Rákkutató Intézet és a Wisconsini Egyetem közös felmérése szerint az amerikaiak 47 százaléka azt gondolja, hogy „minden rákot okoz”, és nagyjából ugyanennyien úgy vélekednek, „nem sok mindent tehetünk ellene”. Dr. George Crile Jr. 1955-ben már leírta a ráktól való rettegés kórképét. Az ilyen fóbiában szenvedő betegnek az a kényszerképzete, hogy daganatos betegsége van vagy lesz. És retteg. A tartós félelem stresszt okoz, akár halálfélelmet is, és a szörnyű jóslat önbeteljesítővé válhat. Egyre többet olvasni arról, hogy a gyakori mammográfia (mellrák kiszűrését célzó vizsgálat) is lehet rákkeltő. Ördögi kör, már csak azért is, mert egyre több kutatás bizonyítja, hogy a rák kialakulásában jelentős szerepet játszanak a lelki tényezők – traumák, elakadások, tudattalanban gyökerező okok, betegségbe menekülés –, illetve úgy tűnik, hogy a C típusúnak nevezett személyiséggel rendelkező, az igényeit tartósan másoknak alárendelő, túlszocializált, mindig megfelelni akaró embereknek nagyobb az esélyük a rákra, mint a más megküzdési mintákkal rendelkezőknek.

Angelina Jolie melleinek eltávolítása azt a látszatot kelti, mintha a genetika mindent megoldana, és csak az öncsonkítás volna az egyetlen járható út, és a műtéte közhírré tétele nem szolgálna mást, csakis a közjót. Az angolszász sajtóban azonban rengeteget cikkeznek arról, hogy a bejelentés egy bizonyos Myriad Genetics nevű cég PR-kampányának része volt. Ez a vállalkozás egyedüli jogtulajdonosként uralja az örökletes mellrák genetikai szűrésének piacát az Egyesült Államokban – évi ötszázmillió dolláros árbevétellel. A történet annyira bizarr, hogy én is csak Kiss Gábor genetikus kutató blogjából értettem meg: „A Myriad Genetics története 1994-ben kezdődött, amikor a Utahi Egyetem néhány tudósa úgy döntött, felfedezésükből – miszerint egy gén felelőssé tehető az emlőrák emelkedett kockázatáért, és ez a gén a BRCA1 – szeretnének meggazdagodni. Gyorsan szabadalmaztatták is a gént, és kipörgették egy vállalkozásba a szellemi tulajdont. A génszabadalom lényege, hogy nem a konkrét, emberi testben található DNS-szakaszt szabadalmaztatják (azt nem is lehet), hanem az erről laboratóriumi körülmények között, így például a szekvenálás során készült másolatokat. A rosette-i kő példáján keresztül bemutatva ez olyan, mintha Champollion, miután az ógörög szöveg alapján beazonosította a »Kleopátra« jelentésű hieroglifasorozatot, pénzt kérne minden egyes alkalommal, amikor egy kereskedelmi forgalomba kerülő könyvben leírják a fáraónő nevét.”

Azaz ha valaki saját DNS-ben erre a génre végeztet tesztet, hogy megtudja, hordoz-e szervezete ilyen kockázatot, a Myriadnak díjat kellene fizetni. Az utolsó szót arról, hogy lehet-e szabadalmaztatni az emberi géneket az Egyesült Államokban, a legfelsőbb bíróság fogja kimondani, miután az ügyben áprilisban alapos meghallgatást tartott. Elemzők szerint a június végén várható döntés elkaszálja majd a Myriad próbálkozásait. Eközben a szabadalmat Európában etikai okokra hivatkozva visszavonták, és Amerikában is lejár jövőre. De mit tesz isten, Angelina Jolie bejelentését követően a cég részvényei 52 hetes csúcsot döntöttek!

A People magazin néhány nappal a műtét bejelentése után Angelina Jolie képével és dicsőítésével a címlapján jelent meg – noha egy címlapfotó elkészülése hetekbe telik –, sokan ebben is az eltervezettség jelét vélik felfedezni. Kevés szó esik arról is, hogy a pozitív genetikai teszt sem egyenlő a halálos ítélettel, számos lehetőség van a kockázatcsökkentésre. Arról nem is beszélve, hogy a mellállománya helyére beültetett implantátum is okozhat rákot.  (F. A.)