Ez hajtja az egyiptomi tüntetőket

A megbuktatott elnök hívei a hétvégi vérontás után még eltökéltebbek lettek, és azt mondják, kint fognak maradni az utcákon.

A július 3-i hatalomátvétel óta az elmúlt hétvége volt a legvéresebb Egyiptomban – így értékelték a 72 halálos áldozatot követelő szombati, a megbuktatott elnök hívei és a jelenlegi hatalom képviselői közötti összecsapásokat. Az összetűzésekről ellentmondásos információk repkednek. A Muzulmán Testvériség szerint a hadsereg támadt rá a volt elnök mellett tüntetőkre. Az iszlamista szervezet szombat délelőtt azt állította, hogy Kairó egyik elővárosában katonák mintegy kétszáz tüntetőt öltek meg, és csaknem négyezret megsebesítettek a reggeli összecsapásokban. Az egyiptomi hatóságok – élükön a belügy- és az egészségügyi minisztériummal – cáfolták ezt, és mintegy harminc halottról beszéltek. Mohamed Murszi egy hónappal ezelőtti megbuktatását követően a hadsereg vezetője, Abdel-Fattah esz-Szíszi azt közölte: a hadsereg és a rendőrség fellép minden erőszakos cselekménnyel szemben, s azóta ismét elfajult a helyzet az arab országban.

A tüntetők gyászolják halottjaikat, miközben azt mondják, nem tágítanak és kitartanak követeléseik mellett. A The Guardian újságírója a kairói Zeinhon halottasházba látogatott el, ahol a barátját gyászoló Iszlam Taher azt mondta: a haláleseteket közöny övezi, még az állatokat is jobban sajnálják, ha elpusztulnak. A fiatal ügyvéd gyermekkori barátjával egy hónappal ezelőtt táborozott le a Kelet-Kairóban lévő Rabaa al Adavija mecsetnél, hogy így tiltakozzon Murszi eltávolítása ellen. Most a barátját a hullaházba kellett vinnie. A 28 éves, kereskedelmi diplomával rendelkező férfit egy rendőrségi mesterlövész a halántékán találta el, miközben ő maga fegyvertelen volt.

2011. január 25-én tizenhét napig tartó tüntetéssorozat kezdődött Kairóban, mely később átterjedt az ország több más városára is. A tüntetők a 30 éve hatalmon lévő Hoszni Mubarak elnök lemondását és reformokat követeltek. A tüntetések hatására az elnök február 11-én lemondott hivataláról. A katonaság vette át a hatalmat, majd 2011. november 28-a és 2012. január 10-e között rendezték az első szabad választásokat, melyet az iszlamisták nyertek.

2012. június 30-tól a Muzulmán Testvériség vezetője, Mohamed Murszi volt a köztársasági elnök. Az új elnök azonban nem tudott úrrá lenni a bürokráciát uraló káoszon, az ígért gazdasági reformok nem következtek be az országban, 4000 üzem bezárt, a lakosság mintegy kétharmada napi két dollárnál kevesebb pénzből él, és a társadalom továbbra is erősen megosztott.

A Muzulmán Testvériség elleni, szintén több halálos áldozatot követelő tüntetéseket követően július 3-án a hadsereg megbuktatta Murszit, és felfüggesztette az alkotmányt, ami az elnök hívei körében rendkívüli feszültséget váltott ki. Murszit azóta vizsgálati fogságba helyezték.

Az állami tisztségviselők azt közölték, hogy a Murszi melletti tüntetők lőttek először, és hogy a rendőrség csak arra használt könnygázt, hogy szétoszlassa őket, de a tiltakozók szerint a hadsereg kezdeményezte a vérfürdőt, amit így próbálnak álcázni. Hegazy Zakariának a sógora vesztette életét, és szavai szerint a rendőrség gyilkolta meg a rokonát.

A Murszi-hívek azt mondják, a hétvégi támadás csak szilárdabbá tette ellenállásukat a mostani hatalommal szemben. Megerősítették az általuk épített erődöt, hat láb magasan halmoztak fel homokzsákokat. „Senki nem megy sehova” – mondja Abdel-Rahman Daour, a Murszi-hívek egyik szószólója. „Ha nem vagyunk szabadok, inkább meghalunk, nem fogunk egy olyan országban élni, ahol nem lehetünk szabadok.”

Több ezer Murszi-támogató táborozik a Rabaa al Adavija mecsetjénél június vége óta, amikor Murszi hatalmának megdöntése valószínűvé kezdett válni. Az egyiptomi belügyminiszter világossá tette, hogy a lehető leghamarabb meg akarja tisztítani a mecset környékét, és a szombati mészárlás is azt a célt szolgálta, hogy megfélemlítsék a tüntetőket. Több százezer Murszi-ellenes tüntető tett eleget Abdel-Fattah esz-Szíszi, az egyiptomi hadsereg vezetője hívásának, hogy rajtaüssenek az általa terroristáknak nevezett csoporton. Daour azt mondja, ahogy 2011-ben a Tahrír teret, most is megvédik a mecset környékét. „Éjjel-nappal tiltakozni fogunk, miközben temetjük halottainkat.”

Khalil al-Anani, a politikai iszlám szakértője úgy látja: a Murszi-hívek még eltökéltebbek lettek a hétvégi események után, és kint fognak maradni az utcákon. Garanciát akarnak arra, hogy a dolgok nem terelődnek vissza a Mubarak-korszakban megszokott mederbe, mondja al Anani, aki a Durhami Egyetem akadémikusa és jelenleg Kairóban él. „Azt hallottam, hogy hajlandók tárgyalni, de garanciákat várnak. Szerintem az egyetlen, amiben hinni tudnak, a hatalommegosztás, mert csak így érzik elkerülhetőnek a megtorlást. Nem fogják abbahagyni az ellenállást, amíg biztosítékot nem kapnak rá, hogy nem tartóztatják le őket.”

A szombati események után a nemzetközi közösség tagjai aggodalmukat fejezték ki. Catherine Ashton, az Európai Unió külpolitikai vezetője azt mondja, mélységesen sajnálja, ami történt, míg a Human Rights Watch egyik tisztségviselője azt mondta, ami történt, az az emberi élet bűnös semmibevétele. John Kerry amerikai külügyminiszter szintén kiadott egy nyilatkozatot, amelyben mélységes aggodalmát fejezte ki a vérontás és az erőszak miatt. Taher azonban úgy látja, az Egyesült Államok hallgatólagosan hozzájárult Murszi bebörtönzéséhez, és a szavak nem elegendőek. Mint mondta, elhunyt barátja csak egy ember volt, aki munkát akart, hogy elegendő pénze legyen, hogy megnősülhessen, és emberhez méltó módon akart élni.