Moszkvai találkozás I.: békével indultunk a pravoszláv megapoliszba

Kelet-nyugati keresztény találkozás. Barangolás a legnagyobb orosz búcsújáróhelyen. Centikre Szűz Mária köntösének egyik darabjától. Moszkvai riportsorozatunk első része.

1972-ben egy bizonyos Karvai László sikeres érettségi vizsgát tett az esztergomi Temesvári Pelbárt Ferences Gimnáziumban. A nyolcvanas évek derekán került külszolgálatba, egy sikeres álláspályázat Moszkváig repítette. Családjával le is telepedett az orosz fővárosban. Folyamatosan azt kereste, hogyan tehetne valami jót – és persze hasznosat – odakint a magyarok érdekében.

Így keveredett kapcsolatba a Liga az Emberi Biztonság és Méltóság Védelmére nevű szervezettel, amiből 2010-ben „vált ki” papíron is a „Békeszerzők és Béke” nevű csoport a felbomlott Szovjetunió egyik legmagasabb rangú katonájának, Mihail Pavlovics Lavrenyenkónak a szárnyai alatt. Az új szervezet már nem egyszerűen Európa és az új Oroszország közelítését tűzte a zászlajára, hanem egy befolyásos lengyel–orosz építőipari mágnással (Andrej Sztaniszlavovics Csizsik) – és csaknem 1200 másik taggal – a soraiban a világ lehetőleg minden válságzónájába el akar ma jutni, ahol fegyveres konfliktus van.

Sokan ennél a résznél már régen legyintenek, hogy itt megint felállt egy újabb ködös üdvhadsereg egy hétköznapi orosz milliárdos által megalkotott expanziós stratégia mentén, de ennél a helyzet jóval összetettebb. Lavrenyenko tábornok a szervezet élén a kereszténység testén orosz katonák által ejtett sebeket igyekszik befoltozni Csizsik mecenatúrája segítségével, temetőket gondoz és emlékműveket állít senkit sem sértő módon. Aki még mindig legyint, annak sem húznánk tovább az idegeit: az egyesület amerikai kapcsolatain keresztül megakadályozta, hogy Obama adminisztrációja egy 20 ezer fős katonai csapaterősítést eszközöljön Irakban.

A békemisszió közben egyéb területen is szolgálatot teljesít: egyházak közötti párbeszédet igyekszik generálni. Karvain keresztül megtalálták az esztergomi ferenceseket, ők pedig megvendégelték a Magyarországra látogató Lavrenyenkóékat, akik ezt követően minden követ megmozgattak az egyházi kapcsolatfelvételért is. (Tudvalévő, hogy Lavrenyenko ortodox hitű.) A helyzet odáig „fajult”, hogy az oroszok fejükbe vették, mindenképpen szeretnének valamilyen kitüntetésben részesíteni egy magyar egyházi méltóságot, így esett a választás végül a szentté avatás útját „járó” Mindszenty Józsefre, akit a decemberben hazánkba látogató Csizsik–Lavrenyenko duó „az egész orosz nép nevében” nyilvánosan megkövetett.

Nem túl közismert, de a budapesti Szent István-bazilika falain, sőt Magyarország határain kívül is található Szent István-csontereklye: Erdő Péter 2007 júniusi moszkvai útja alkalmával találkozott II. Alekszij pátriárkával (ő Kirill elődje), akkor adta át neki szent királyunk ereklyéjét, amit a moszkvai Megváltó Krisztus Székesegyházban helyeztek el. Ismert, Istvánt még az 1054-es nagy egyházszakadás előtt avatták szentté, tehát a keleti és a nyugati kereszténység is szentként tiszteli. További Árpád-házi kapcsolódás Moszkva felé, hogy Szent Erzsébet egyenes ági leszármazottja, Erzsébet Fjodorovna II. Miklós cár felesége lett a XIX. század végén.

A látogatásnak voltaképp viszonzó aktusa következett Moszkvában július elején; a három ferencest – Tokár János iskolaigazgatót, Komáromi Előd esztergomi házfőnököt és Hidász Ferenc pasaréti ferences tudóst –, valamint a delegáció élén álló Székely János esztergom–budapesti segédpüspököt az MNO is elkísérte az izgalmas utazásra, amelynek egyik tervezett programpontja a moszkvai pravoszláv egyház fejének, Kirill pátriárkának a meglátogatása volt.

Hogy milyen eredményekkel zárult a nagy kelet-nyugati találkozás, milyen tapasztalatokat cipel a hátán a tapasztalt katonai vezető Lavrenyenko, hogyan lehet bejutni a Kreml olyan részeibe, ahová amúgy nem lehetne, és hogyan élik hétköznapjaikat a moszkvai katolikusok, moszkvai riportsorozatunk következő részeiből kiderül! Szereplőinkkel útközben alaposabban is megismerkedünk.

Az 1054-es nagy egyházszakadás pillanatában megszilárdult a pápa és a bizánci pátriárka kölcsönös kiátkozása, amely 1965-ig tartott. Utóbbi évben, a II. vatikáni zsinat idején a két fél visszavonta a kiátkozást. Ezzel a keleti és nyugati kereszténység kettészakadottsága természetesen nem ért véget, és a vatikáni kapcsolatok helyreállításával is várni kellett még 1990-ig. A magyar katolikus egyház Erdő Péter bíboroson keresztül évek óta élénk párbeszédet folytat a keleti egyház legfelsőbb vezetőivel. 2007-ben Moszkvában fogadta a legnagyobb lélekszámú pravoszláv közösség vezetője, II. Alekszij pátriárka, és noha írásos dokumentumot egyelőre lehetetlen létrehozni (tucatnyi kvázi nemzeti pravoszláv egyház van, szemben az egységes római egyházzal), az évenkénti fórumért azóta is mindent megtesz az európai bíborostestület magyar vezetője. A mostani moszkvai útra a katolikus egyház vezetője Székely János esztergom–budapesti segédpüspököt delegálta.

Az ortodoxia elutasítja a pápai primátust és tévedhetetlenséget, elutasítja, hogy a Szentlélek az Atya isteni személyén kívül a Fiútól is származik, elveti az Isten szoborábrázolását, a tisztítótűz, valamint a szeplőtelen fogantatás kérdésében viszont van jó néhány önellentmondás a tanításában – és akkor az úgynevezett autokefál (rész)egyházak Rómához fűződő sokszínű hozzáállásáról még nem is beszéltünk. Egységes központi irányítása tehát nincsen.