Nem aprózták el. Moszkva délnyugati részén, a hasonló nevű folyó egyik kanyarulatában fekszik a Novogyevicsij kolostorerőd, amelyet a XVI-XVII. században létesítettek. A várként, kolostorként és erődként is funkcionált épületegyüttes a Kreml után a második számú híressége az orosz fővárosnak, azt már szinte leírni sem kell, hogy sok éve már a világörökség része.
Magát a kolostort a XVI. század harmadán emeltette III. Vaszilij moszkvai nagyfejedelem, Szmolenszk város kevéssel korábbi visszafoglalása emlékére, védőszentje a Szmolenszki Szűzanya. Fekvése miatt kiválóan szolgált erődként, a folyó valamennyi átkelőjét be lehetett látni innen. Viszont Moszkva számos felgyújtása közül az egyik (1571) alkalommal az erőd minden faépítménye megsemmisült, kicsivel jobban fel voltak készülve a 20 évvel későbbi krími tatár támadással szemben, amikor a támadást sikerült visszaverni. Borisz Godunov, aki itt vette át a cári koronát, a XVII. század elején téglafalakat húzott az erőd köré (összesen mintegy 1 kilométernyi, 1 méter vastagságú), felváltva a gyenge faszerkezetet.
A lengyelek 1611-es moszkvai dúlásakor azonban komoly károkat szenvedtek ezek a falak is, a helyreállítás után így meg is szüntették az erőd funkciót, Moszkva pedig az orosz birodalom központja lett.
A cári időkben irgalmatlanul gazdag lett a kolostor, köszönhetően annak, hogy az elbocsátott cári feleségek itt „kezdtek új életet”, vagyis ide zárták be őket, a hozzájuk tartozó vagyonelemeket pedig utánuk „dobták”. IV. Iván női rokonságának jelentős része itt végezte, de Borisz Godunov nővére, valamint I. Péter cár nővérei és első felesége is (akit anyja választott ki helyette...) ide „költözött” egy idő után. 1700-ban már országszerte több ezer jobbággyal és 150 ezernél is több hektárral rendelkezett Novogyevicsij.
Az udvar Szentpétervárra költözése (és a kolostorok elszaporodása) után a moszkvai intézmény jelentősége lecsökkent, 1800 táján pedig már egyszerű büntető-, vezeklőhelyként használták. 1812-ben francia katonák állomásoztak itt egy hónapig, távozásukkor fel akarták robbantani az 5 hektáros terület építményeit, ezt viszont cseles apácák oly módon akadályozták meg, hogy bevizezték a gyújtózsinórokat...
1875-ben leánynevelde nyílt itt, amely 1917-ig működhetett, a szovjetek ezt felszámolva múzeumot nyitottak. Női kolostorként 1994 óta funkcionál ismét.
Mint korábban ígértük, íme itt van: Vlagyimir Putyin, mint ismert, nemrégiben elvált feleségétől, a bejelentés után pedig az asszony el is tűnt a nyilvánosság elől, a „legenda” szerint Novogyevicsij lakója lett Ljudmila asszony. Az mindenesetre érdekes kérdés lesz, hogy a házasság kérdésében igen konzervatív pravoszláv egyház hogyan nyeli le a június elejei bejelentés után előállt helyzetet, különös tekintettel arra, hogy egyébként az egyház és Putyin viszonya igen jó.
Látogatásunk alkalmával egyébként sem a kolostor fölött regnáló moszkvai metropolita, sem a szerzetesközösség apátnője nem volt házon belül, mert nyaralt.
