Kiemelt hírként számolt be a romániai média Traian Basescu államfő moldovai látogatásáról, ami annak fényében érthető, hogy a Prut folyón túli országban, amely ütközőzónát képez az Európai Unió és az orosz érdekszféra határán, az utóbbi években meglehetősen instabil volt a belpolitikai helyzet, és kétségessé vált az Európához való közeledés.
A román államfő egynapos moldovai látogatása egyik utolsó programpontjaként találkozott a helyi civil szféra képviselőivel, az egyesülés ötletét pedig egy lány vetette fel, aki szerint a kisebbik román állam számára túlságosan hosszú az EU-csatlakozás időpontjáig becsült tíz-tizenöt évet kivárni. Basescu Moldova uniós integrációja kapcsán kifejtette: annak révén a két ország ugyanúgy találkozik majd, mint az 1918-as egyesüléskor.
A román elnök az ország uniós csatlakozásának időpontja kapcsán ugyanakkor mérsékeltebb hangnemet ütött meg: leszögezte, hogy ahhoz előbb le kell zárni a transznisztriai konfliktust. Mint ismeretes, a szakadár Dnyeszter Menti Köztársaság nem ismeri el Chisinau fennhatóságát, és a tiraszpoli rezsimet Moszkva is támogatja – igaz, a világ többi országához hasonlóan Oroszország sem ismerte el független államként Transznisztriát.
A román államfő tárgyalt Dorin Chirtoaca chisinaui polgármesterrel is, aki félig-meddig viccesen azt javasolta neki, hogy vegye föl a moldovai állampolgárságot, és induljon el az ottani választásokon. Basescu egy későbbi interjúban nem zárta ki, hogy az ország iránti tiszteletből mandátuma jövő év végi lejártát követően moldovai állampolgárságért folyamodik. Chirtoaca egyébként azt kérte Bukaresttől, hogy minden moldovai önkormányzatnak folyósítson évi 50 ezer eurós vissza nem térítendő támogatást infrastruktúra-fejlesztésre. Szerinte ez az összeg nem nagy, csupán az ország költségvetésének 0,1 százaléka.
A Mensura Transylvanica (MT) erdélyi politikaelemző intézet szerint közismert, hogy Basescu egyik legfontosabb célja a Románia és Moldova közötti kapcsolatok mélyítése, valamint a keleti szomszéd európai uniós integrációjának előmozdítása. Ez a szándék azonban ütközik Moszkva érdekeivel, Oroszország ugyanis Putyin hatalomra kerülését követően elkezdett kilábalni a Szovjetunió összeomlását követő káoszból, és lassan magára találva ismét bejelentkezett a világ sorsát befolyásoló nagyhatalmak sorába. Kézenfekvő, hogy első körben az 1992 után függetlenné vált egykori szovjet tagállamokról van szó, hiszen ezekkel megvan a kulturális és a politikai kötődés is – már csak azért is, mert sok exszovjet tagországban jelentős számú orosz közösség is él.