Kiemelt hírként számolt be a romániai média Traian Basescu államfő moldovai látogatásáról, ami annak fényében érthető, hogy a Prut folyón túli országban, amely ütközőzónát képez az Európai Unió és az orosz érdekszféra határán, az utóbbi években meglehetősen instabil volt a belpolitikai helyzet, és kétségessé vált az Európához való közeledés.
A román államfő egynapos moldovai látogatása egyik utolsó programpontjaként találkozott a helyi civil szféra képviselőivel, az egyesülés ötletét pedig egy lány vetette fel, aki szerint a kisebbik román állam számára túlságosan hosszú az EU-csatlakozás időpontjáig becsült tíz-tizenöt évet kivárni. Basescu Moldova uniós integrációja kapcsán kifejtette: annak révén a két ország ugyanúgy találkozik majd, mint az 1918-as egyesüléskor.
A román elnök az ország uniós csatlakozásának időpontja kapcsán ugyanakkor mérsékeltebb hangnemet ütött meg: leszögezte, hogy ahhoz előbb le kell zárni a transznisztriai konfliktust. Mint ismeretes, a szakadár Dnyeszter Menti Köztársaság nem ismeri el Chisinau fennhatóságát, és a tiraszpoli rezsimet Moszkva is támogatja – igaz, a világ többi országához hasonlóan Oroszország sem ismerte el független államként Transznisztriát.
A román államfő tárgyalt Dorin Chirtoaca chisinaui polgármesterrel is, aki félig-meddig viccesen azt javasolta neki, hogy vegye föl a moldovai állampolgárságot, és induljon el az ottani választásokon. Basescu egy későbbi interjúban nem zárta ki, hogy az ország iránti tiszteletből mandátuma jövő év végi lejártát követően moldovai állampolgárságért folyamodik. Chirtoaca egyébként azt kérte Bukaresttől, hogy minden moldovai önkormányzatnak folyósítson évi 50 ezer eurós vissza nem térítendő támogatást infrastruktúra-fejlesztésre. Szerinte ez az összeg nem nagy, csupán az ország költségvetésének 0,1 százaléka.
A Mensura Transylvanica (MT) erdélyi politikaelemző intézet szerint közismert, hogy Basescu egyik legfontosabb célja a Románia és Moldova közötti kapcsolatok mélyítése, valamint a keleti szomszéd európai uniós integrációjának előmozdítása. Ez a szándék azonban ütközik Moszkva érdekeivel, Oroszország ugyanis Putyin hatalomra kerülését követően elkezdett kilábalni a Szovjetunió összeomlását követő káoszból, és lassan magára találva ismét bejelentkezett a világ sorsát befolyásoló nagyhatalmak sorába. Kézenfekvő, hogy első körben az 1992 után függetlenné vált egykori szovjet tagállamokról van szó, hiszen ezekkel megvan a kulturális és a politikai kötődés is – már csak azért is, mert sok exszovjet tagországban jelentős számú orosz közösség is él.
Az MT úgy látja, Moldova ebből a szempontból akár a két érdekszféra – a nyugati és az orosz – közötti küzdelem kísérleti terepeként is tekinthető. Míg az EU-barát erők a Romániához és azon keresztül az unióhoz való közeledést támogatják, addig a Vladimir Voronin vezette kommunisták továbbra is Moszkva kegyeit keresik, és vehemensen elutasítják a Romániához való közeledést – olvasható az elemzésben.
Basescu részéről immár megszokott, hogy szívesen penget a nemzeti érzelmű, egyesüléspárti románok és moldovaiak füle számára kedves húrokat, amikor a két ország kapcsolatainak lehető legszorosabbra fűzéséről beszél – emelte ki a politikaelemző intézet, de úgy látják, hogy Románia a hangzatos, nemzetieskedő szólamok esetére sem lenne képes vállalni a Pruton túli ország gazdasági talpra állítását, amikor a magáéval sem boldogul.
Szerintük a moldovai EU-csatlakozás szorgalmazása sem annyira az önzetlen segítség, mint a geopolitikai pragmatizmus jele. Románia jelenleg az EU periferikus állama, jelentős külső határszakasszal az orosz érdekszférával. Ha sikerülne Moldovát bejuttatni az EU-ba, abból a szempontból fellélegezhetne a román állam, hogy már nem lenne akkora szakaszon közvetlen szomszédságban EU-n kívüli, bizonytalan kötődésű régiókkal, és a külső uniós határok védelmének terhe sem az ő vállait nyomná.
Az MT szerint az esetleges román–moldáv egyesülés tehát egyelőre esélytelen, csak hosszú távon elképzelhető, abban az esetben, ha Moldova útja végül valóban az EU-ba vezet, és ott sikerül annyira megerősödnie gazdaságilag, hogy Románia számára ne jelentsen vállalhatatlan terhet. Ehhez azonban először meg kell oldania a konfliktust a szakadár Transznisztriával – itt az optimális megoldás az lenne, ha elengedné a Dnyeszteren túli tartományt, amely amúgy sem történelmi része az országnak, és soha nem fogadná el, hogy Nagy-Románia része legyen – derül ki az elemzésből.
Az intézet úgy látja, egy jelenlegi román–moldáv egyesülés a romániai magyar közösség szempontjából is érdekes lenne. Az mindenképpen kedvezőtlenül érintené nemzettársainkat, hogy számaránya a mintegy négymillió új román állampolgár csatlakozása nyomán csökkenne, ugyanakkor az is izgalmas, mit kezdene Bukarest a moldovai gagauzok 1994 óta meglevő autonómiájával – mutat rá a politikaelemző intézet. Azt felszámolni ugyanis EU-tagállamként nem lenne szalonképes lépés, de az is nehezen védhető álláspont lenne, ha megtartaná, a magyar közösségtől viszont továbbra is megpróbálná megtagadni az autonómia visszaállítását.
