Mint Kurt Schrimm, a nemzetiszocialista bűncselekmények felderítésével foglalkozó tartományi igazságügyi szervek központjának (ZSLANV) vezetője a berlini lapnak elmondta, a náci megsemmisítő tábor egykori őreinek többsége 1920 és 1925 között született. Lakóhelyük különböző tartományokban található, beleértve az egykori NDK területét is. A névsorban eredetileg ötvenen szerepeltek, ám időközben több egykori lágerőr meghalt.
A ZSLANV-t 1958-ban hozták létre az akkori NSZK-ban. A testület mintegy 7000 ügyben folytatott vizsgálatot, ám vádemelési jogköre nincsen. Annyit tehet, hogy bűncselekmény megalapozottnak tűnő gyanúja esetén a gyanúsított aktáját átadja az illetékes ügyészségnek, amely azután eldönti, hogy tovább folytatja vagy sem a vizsgálatot.
Hatvan év alatt a német igazságszolgáltatás nem üldözte az egykori lágerőröket, arra hivatkozva, hogy ahhoz bizonyítékra volna szükség, amely alátámasztaná az illetők részvételét bűncselekmények elkövetésében.
2011-ben azonban egy müncheni bíróság 5 év börtönre ítélte John Demjanjukot, bűnrészesnek találva az idős férfit 27 ezer zsidónak a sobibóri koncentrációs táborban elkövetett meggyilkolásáért. Bár a vádlott aktív közreműködése a gyilkosságokban nem nyert bizonyítást, a bíróság megállapította, hogy Demjanjuk őrként dolgozott a lágerben, s ebből a munkakörből szükségszerűen következett, hogy köze volt foglyok halálához.
A müncheni ítélet megnyitotta az utat a náci koncentrációs táborok még életben lévő őreinek felelősségre vonása előtt.
A náci főbűnösök nürnbergi pere (1945/46) óta 106 ezer német katona, illetve náci ellen emeltek vádat háborús bűncselekmény gyanúja alapján. Közülük 13 ezren álltak bíróság elé, s végül alig hétezret ítéltek el – tűnik ki a ZSLANV adataiból.
