Tömegesen távolodnak a baloldaltól

Gyengül a több mint 3 milliós török származású németországi közösség hagyományos baloldali kötődése, és egyre népszerűbb körükben a keresztény konzervatív CDU–CSU pártszövetség.

A CDU–CSU a 2002-es országos parlamenti választáson a parlamenti erőviszonyokat a legnagyobb mértékben meghatározó listás szavazatokat tekintve alig 6 ezer vokssal maradt el a nyertes szociáldemokratáktól (SPD), akik így folytathatták a koalíciós kormányzást a Zöldekkel. A vereség után a CDU-hoz közelálló Konrad Adenauer Alapítvány egy elemzése arra a megállapításra jutott, hogy nyerhettek volna a konzervatívok, ha népszerűbbek lettek volna a bevándorlók körében. Egy csütörtökön Berlinben bemutatott felmérés szerint a CDU–CSU megítélése időközben jelentősen javult a legnagyobb migráns hátterű csoport, a török származásúak körében, az SPD és a Zöldek népszerűsége pedig nagymértékben csökkent. Különösen a fiatalokra jellemző a nyitottság a konzervatívok felé a Futureorg intézet felmérése szerint.

Nyugat-Németország a második világháború nyomán kialakult munkaerőhiány enyhítése végett toborzott vendégmunkásokat külföldön. A legtöbben Törökországból érkeztek, de százezres nagyságrendben vándoroltak be például az egykori Jugoszláviából és Olaszország kevésbé fejlett déli térségéből. A migránsok klasszikus nagyvárosi ipari munkás életmódot folytattak, „alapból baloldaliak voltak” – fogalmazott Süleyman Bag, a kutatást megrendelő DTJ-Online német nyelvű török hírportál főszerkesztője.

Az újabb generációk – a második, harmadik, és a felnövekvő negyedik nemzedék – viszont már egyáltalán nem ennyire homogén. Sokan vannak például vállalkozók és értelmiségiek, így a hagyományos baloldali kötődés is lazult, ami várhatóan a szeptemberi országos parlamenti választáson minden eddiginél erősebben mutatkozik meg – tette hozzá.

A török származású közösségre koncentráló vizsgálat szerint továbbra is a szociáldemokraták és a Zöldek a legnépszerűbbek, de a legutóbbi, 2009-es választáshoz képest előretörtek a konzervatívok és a liberálisok. 2009-ben a török származású választók 50,2 százaléka az SPD-re szavazott, míg az idén szeptemberben ez az arány 42,9 százalék lehet. A Zöldek 31 százalék helyett 21,6 százalékra számíthatnak. A CDU–CSU a 2009-ben mért 11,4 százalékról várhatóan 20,3 százalékra jön föl, míg a liberális FDP támogatottsága 1,9 százalékról 3,1 százalékra emelkedik.

A változásért a pártok is sokat tettek. Az SPD mindenekelőtt Thilo Sarrazin botrányával riasztotta el a törököket – emelték ki a kutatók. Sarrazin 2010 nyarán megjelent könyvében azt fejtegette, hogy a muzulmán bevándorlók értelmi képességei elmaradnak a németekéitől, és nemhogy nem tudnak, de nem is akarnak beilleszkedni a német társadalomba.

A Zöldek körül nincsenek botrányok, velük inkább az a baj, hogy nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. A konzervatívok viszont számos gesztussal növelték a népszerűségüket. Berlinben például, ahol a legtöbb török él, a helyi CDU-pártszervezet 2005 óta böjttörési ünnepséget rendez a ramadán végén.

A fiataloknál még hangsúlyosabban kibontakozott az a tendencia, hogy homogén tömbből sokszínű, a többségi társadalomtól egyre kevésbé eltérő közösség jön létre – mondta Sezen Tatlici, a Typisch Deutsch (tipikusan német) elnevezésű ifjúsági civil szervezet képviselője. A német fiatalokra általában véve jellemező, hogy erősödik a hagyományos értékek, például a család és a házasság intézményének tisztelete. Ugyanez figyelhető meg a török származású fiataloknál is, a pártpreferenciák eltolódásával együtt – mondta Tatlici.

A kutatás másik fő megállapítása, hogy a törökök a többségi társadalomhoz képest jóval aktívabbak. A választásra jogosultak 90,2 százaléka biztosra ígéri a részvételét a választáson, míg az országos átlag 60 százalék körül van.