A fiatal diktátor ehelyett csak az emelvényről integetett, tábornokok és magas rangú kormányzati funkcionáriusok körében szemlélte az éljenző és színes táblákat lengető tömeget hétfőn Phenjanban. Az észak-koreai főváros főterén, a Kim Ir Szen téren rendezett felvonuláson – a július 27-ei parádéval szemben – nem a fegyverek, hanem maguk a katonák voltak a főszereplők. A koreai háború végének hatvanadik évfordulója alkalmából rendezett júliusi katonai parádéval ellentétben most nehéztüzérségi eszközök, páncélozott harcjárművek, rakéták nem voltak láthatók. Kim egyébként a július 27-ei rendezvényen sem szólalt meg.
A két Korea viszonyát az utóbbi időben ismét közeledés jellemzi, Phenjan lehetővé tette több tucat, az 1950–53-as háború során szétszakadt család találkozását, helyreállt a katonai forródrót, valamint az északiak hajlandóak újra megnyitni a két ország által korábban közösen üzemeltetett keszongi ipari parkot, amelyet az év első felében zártak be. Szöul és Phenjan között februártól volt szokatlanul feszült a viszony, amikor Észak-Korea újabb kísérleti atomrobbantást hajtott végre, majd márciusban egyoldalúan felmondta az ENSZ égisze alatt kötött fegyverszüneti megállapodást Dél-Koreával.
A Korea-közi viszonyban megfigyelhető javulás ellenére a szocialista diktatúra nem finomított az Egyesült Államokkal szembeni kemény politikáján. Az állami média élesen tiltakozott az amerikai hadsereg térségbeli jelenléte ellen, és Phenjan az utolsó pillanatban vonta vissza annak az amerikai különmegbízottnak a meghívását, aki a bebörtönzött Kenneth Bae amerikai keresztény misszionárius ügyében látogatott volna a távol-keleti országba.
