Ahogy az ukrán sajtó egy része sugallja, ma olyan „fiatal, hatékony, piacpárti menedzserre” van szükség, mint a kommunális szféra és a közlekedési infrastruktúra fejlesztéséért felelős miniszterelnök helyettes. S bár a médiában Vilkulról sugárzott kép erősítésére a politikus píárosai láthatóan nem sajnálják a pénzt, az ukrán politika feltörekvő csillagának hazai megítélése ugyancsak ellentmondásos. Nem véletlenül, hiszen az ukrán utak és a vasút állapota finoman szólva sem európai, ráadásul a „fiatal menedzser” hatékonysága a leginkább abban mutatkozik meg, hogy a fejlesztéseket miként terelgeti a mögötte álló oligarchacsoport érdekei szerint. Nem túlságosan népszerű az az elképzelése sem, hogy az utak minőségét az üzemanyag árába beépített illetékek emelésével, illetve az autópályák fizetőssé tételével javítsák.
Ennek ellenére a magát dnyepropetrovszkiként pozicionáló, ám a „donyecki klán” kormányba küldött képviselőjének tartott politikus egyes elemzők szerint a 2015-ös elnökválasztás jelöltjei között is felbukkanhat. Erre adott esetben az oligarchák akaratán kívül az is alapot adhat, hogy fellépése a tartalmi elemekben ugyan meglehetősen sablonos, PR-szempontból azonban jól felépített. Ez megfelelő háttérrel az ukrán terepen még működhet is, innen kilépve azonban a „fiatal européer reformátor” imázsa már messze nem oly meggyőző.
Az európai politikusok a jól öltözött kijevi miniszterelnök-helyettes nélkül is jól tudják, miért van szüksége az Európai Uniónak Ukrajnára, amelynek közelítése alapvetően geopolitikai kérdés, hozadéka pedig egy hatalmas piac. Mint ahogy azzal is tisztában vannak, hogy milyen állapotban van az ukrán demokrácia, miként alakulnak a reformok, mennyire őszinte a kijevi politikusok uniós elkötelezettsége, s az ukrán oligarchák miért sietnek Európa karjaiba. Illúziók nélkül, ám egyre markánsabban rajzolódik így ki Vilnius előtt az Ukrajna számára pozitív uniós álláspont. Ahogy az Európa keleti szomszédságát jól ismerő német politológus, Aleksander Rahr fogalmaz, az EU fogcsikorgatva bár, de aláírja a litván fővárosban Ukrajnával a társult tagságról és a szabad kereskedelemről szóló megállapodást.
