Múlt hónapban életét vesztette egy 21 éves gyakornok, Moritz Erhardt, miután egyhuzamban végigdolgozott három éjszakát a londoni Bank of America Merrill Lynchnél. A fiatalember a kollégium zuhanyzójában kapott agyvérzést. Az eset kapcsán a BBC-nek mesélt tapasztalatairól egy, a banknál korábban dolgozó gyakornok, később junior bankár.
Az állásinterjúkon természetesen mindig elsődleges kérdés, hogy a jelentkező mennyire lesz hajlandó keményen dolgozni és hány extra órát kész a munkájába fektetni. A munkaadó értelemszerűen mindig azt a választ várja, hogy annyit, amennyi szükséges. De hogy valójában mik történnek ezekben az irodákban, az csak akkor derül ki, amikor beülsz az íróasztal mögé – emlékezett vissza a fiatal bankár. „Már este kilenc óra van, de még senki sem ment haza; majd tízet, tizenegyet, végül éjfélt üt a mutató, de még mindig mindenki az asztalánál ül”. Az utasítás: addig maradsz és dolgozol, míg be nem fejezed a munkát. Csakhogy a munkát nem lehet befejezni, mivel sohasem fogy el.
„Már az első hetemen végigdolgoztam egy éjszakát” – mesélte a bankár. Az angol szakzsargon ezt all-nighternek, vagyis egész éjszakázásnak nevezi. Ez egész pontosan azt jelenti, hogy reggel kilenckor elkezdesz dolgozni, és másnap hajnal öt-hatig bent maradsz, hazamész egy gyors zuhanyra, majd rohansz vissza az irodába, és folytatod a munkát – számolt be róla az egykori alkalmazott.
Hozzátette: az egészben az a legbizarrabb, hogy valójában teljesen használhatatlanná válsz, képtelen vagy értékes munkát végezni, tulajdonképpen csak plusz egy fő vagy, aki zombiként az irodában ülök számát növeli, de mivel mindenki más is ezt teszi, tőled ugyanezt várják el. „Meg sem tudom számlálni, hányszor csináltam ezt, mígnem fél év után beadtam a felmondásom, és másik munkahely után néztem, mivel tudtam, képtelen vagyok tovább így folytatni.”
A fiatalember arról is beszélt, hogy az alkalmazottak miként próbálnak megbirkózni a fáradtsággal és a hosszú alvásmegvonással. „Eleinte »csak« iszonyatosan kialvatlannak érzed magad, és jóval a normális szinted alatt tudod ellátni a feladataidat. A második lépcsőfok, amikor minden lehetséges alkalmat megpróbálsz megragadni az alvásra. Ebbe olyan extrém helyszínek is beletartoznak, mint a vécéfülke, de az is előfordulhat, hogy az illető a falnak dőlve is álomba merül rövidke húsz percre. A következő szint – ami meglehetősen gyakori –, hogy valamilyen anyag segítségével próbálnak ébren maradni.”
Az amerikaiak főleg az Adderall, a Ritalin és a Modafinil nevű szereket használják. Az Adderall és a Ritalin a figyelemzavar kezelésre használt gyógyszerek, a Modafinilt pedig a narkolepszia kezelésére szokás szedni, tulajdonképpen kikapcsolja az agy alvási iránti vágyát. Az első kettő elméletileg vényköteles, mégis hozzájutnak valahogy, a Modafinilt viszont interneten is meg lehet rendelni Kelet-Ázsiából.
„Én hetente négyszer-ötször szedtem Modafinilt a legsűrűbb időszakokban – vallotta be az egykori gyakornok. – Olyan érzés, mintha kávét innál, csak a negatív hatások, az idegesség nélkül. A segítségével éber és koncentrált tudsz maradni. Persze a teljesítőképesség így is a normális szint alatt marad, csak nem érzed magad annyira fáradtnak. Emellett ingerültebb az ember, könnyebben konfliktusokba bonyolódik.”
Ezeken a munkahelyeken az előrejutás ára a boldogságunk, az egészségünk és a szabadidőnk elvesztése. Cserébe marad az állandó készenlét, a gyógyszerek, az ingerlékenység, no meg a fizetés. A kérdés csak az, hogy beárazható-e a boldogság és az egészség.
