Ariel Castro valószínűleg öngyilkosságot követett el az Ohio állambeli Columbus városától délre fekvő börtönben. Helyi idő szerint kedden este kilenc óra után vették észre az őrök, hogy az 53 éves volt iskolabusz-vezető felakasztotta magát cellájában – közölte JoEllen Smith, a büntetés-végrehajtási intézet fenntartójának szóvivője. A börtön egészségügyi személyzete megpróbálkozott az újraélesztéssel, azonban kórházba szállítása után Castrót halottnak nyilvánították. A bíróság augusztus 1-jén ítélte letöltendő életfogytiglani és további ezer év börtönbüntetésre.
Körülbelül egy évtizede nyomtalanul eltűnt három lányt talált meg élve az ohiói rendőrség május 7-én Clevelandben. A fogva tartott nőket a férfi rendszeresen megerőszakolta, éheztette és verte. A bűnügyre úgy derült fény, hogy az egyik lány megszökött, és értesítette a szomszédokat, akik kapcsolatba léptek a rendőrséggel.
Amanda Berryt 2003-ban látták utoljára – 17 éves volt, amikor eltűnt. Georgina DeJesusnak egy évvel korábban, 2004 áprilisában veszett nyoma, 14 évesen. Michele Knight 2002-ben tűnt el, amikor 21 éves volt. Ugyanabban a házban tartották őket fogva, az egyiknek gyermeke is született.
A rendőrség nyilvánosságra hozta azt a telefonhívást, amikor Amanada segítséget kér tőlük, a Cleveland Plain Dealer című lap feltette internetes oldalára. Ezen a következő volt hallható: „Segítsenek! Amanda Berry vagyok. Elraboltak, tíz éve tűntem el, itt vagyok. Most már szabad vagyok.” A beszélgetés során a nő megadta elrablója nevét, aki éppen távol volt, amit kihasznált a szabadulására.
Castro júniusban ártatlannak vallotta magát, tetteiről a férfi naplószerű feljegyzéseket is készített, amelyekben sajtójelentések szerint arra hivatkozott az általa elkövetett bűncselekmények igazolásaként, hogy a múltban őt is bántalmazták szexuálisan a családtagjai. Castro az áldozatokat hibáztatta az elrablásuk miatt. Augusztusban azonban fordulat következett, Castro elismerte bűnösségét, annak reményében, hogy így elkerüli a halálbüntetést. Az ügyész a bűnösség elfogadásáért cserébe halálbüntetés helyett tényleges életfogytiglani börtönbüntetést kért, és még további ezerévi börtönt.
A vádlott a bíróság előtt bocsánatot kért áldozataitól, de azt állította, hogy a szexuális cselekmények többsége „közös akaratból” történt. Castro azt hangoztatta, hogy – mint fogalmazott – nem szörny, hanem beteg, akinek beteges vonzódása van a pornográfia iránt. Önmagát egy alkoholistához hasonlította, azzal a különbséggel, hogy ő a szextől való függőségét képtelen kontrollálni.
