Eszerint a „népszerű”, nagy nyilvánosságot kapó álhírek kiötlői akár három évig terjedő szabadságvesztéssel is büntethetők. A kritériumok szerint ha a valóságnak nem megfelelő információt az interneten legalább ötezer látogató megtekintette, vagy azt legkevesebb 500 alkalommal továbbították, „a hír gyártója” büntethetővé válik. A három évig terjedő szabadságvesztés egyébként a rágalmazás bevett büntetési tétele.
Komoly ügynek nevezhető, ha például a nyilvánosság a hír alanyának lelki károsodást okoz, öngyilkossághoz vezet, vagy a hamis információ tüntetésekhez, etnikai, vallási jellegű tiltakozásokhoz vezet, illetve ha „rossz nemzetközi hatást” vált ki.
A legfelsőbb bíróság idézett szóvivője, Szun Csün-kung szerint a társadalomban erős igény fogalmazódott meg arra, hogy lépjenek fel határozottan a rágalmazók ellen. Szun szerint – akinek tájékoztatóját a Zsenmin Zsipao című vezető pártlap internetes oldalán élőben közvetítették – a rágalmazás sehol a világon nem keverendő össze a szólásszabadsággal.
A kínai médiában az utóbbi időben több száz álhírterjesztőt fogott el a rendőrség, közülük is az egyik egy „online nagybani pletykakereskedő” volt. Csin Cse-huj, „művésznevén” Csin Huo-huo állítólag több mint háromezer valótlan jelentést tett közzé a világhálón. Elmondása szerint a célja az volt, hogy híressé váljon, s végül jövedelmező ajánlatot kapjon egy könyv megírására.
