A véleménycikk komoly indulatokat szabadított fel az amerikai közvéleményben. A Fehér Ház szinte azonnal reagált: Jay Carney szóvivő Oroszországot lekicsinylő nyilatkozattal próbálta bizonygatni a különlegesség tételét. „Oroszországgal ellentétben az Egyesült Államok idehaza és a világban is kiáll a demokráciáért és az emberi jogokért” – fogalmazott Carney. „Nem hiszem, hogy Putyin úr és én ugyanabban hiszünk” – nyilatkozta Obama. John Boehner házelnök sértőnek találta a cikk utalásait, John McCain republikánus szenátor szerint Putyin hülyének nézi az amerikai olvasókat, James Inhofe szenátor szerint Reagen forog a sírjában, Bob Menendez demokrata politikus pedig azt nyilatkozta, sajnálja, hogy evés közben olvasta az írást, mert majdnem elhányta magát közben.
Nem mindenki látott azonban egyszerű sértést a cikkben. „Putyin érzi Obama elveszettségét és gyengeségét, és ezt kihasználva most helyre akarja tenni Amerikát, kihívást intézve ezzel a világban betöltött vezető szerepe ellen. A baj csak az, hogy Szíria kérdésében valóban meggyőzőbben érvel, mint a mi elnökünk" – fogalmaz Peggy Noonan konzervatív publicista.
„A cikket olvasva úgy tűnik, hogy Putyin őszintén békét akar – nem azért, mert annyira rendes fiú, hanem azért, mert a szíriai kormány leszerelésével ő is erősnek mutathatja magát. Szíria ezenfelül orosz szövetséges, ezért kellemetlen lenne, ha Amerika megtámadná. Ha pedig ezt ráadásul sikerül a lehető legbékésebb módon, a fegyverek eltávolításával elérni Putyin, abból még egy Nobel-díj is kinézhet, ami kibírhatatlan megaláztatás lenne az Egyesült Államok számára" – érvel Jeffrey Goldberg a Bloomberg hasábjain.
(The New York Times, CNN, The Wall Street Journal, ABC News)
