Putyin üzenete az amerikai népnek Szíriáról – nagyjából ezzel a címmel jelent meg az orosz elnök írása a New York-i lap hasábjain. Mint utóbb kiderült, a cikket egy amerikai pr-cég juttatta el az újságnak, a vezető szerkesztők pedig rövid tanakodás után arra jutottak, hogy tartalmával ugyan nem értenek egyet, releváns véleményként mégis leközlik a csütörtöki szám véleményrovatában. Jó döntés volt, legalábbis az újság szempontjából biztosan: Putyin írása napokon át vezette az olvasottsági toplistákat, és alaposan felpiszkálta az amerikai közvéleményt is.
„Egyenesen az amerikai néphez és vezetőihez szeretnék szólni” – kezdi Putyin cikkét, melynek lényegi része a szíriai beavatkozás ellen foglal állást. Az orosz elnök szerint az amerikai rakéták bizonyosan nem tennének pontot „minden idők egyik legvéresebb konfliktusának” végére, ám felbátorítanák a terroristákat, ezzel veszélybe sodornák Izraelt, és tovább bonyolítanák a közel-keleti helyzetet. Háborút, akármilyen korlátozott mértékű is legyen, csak a Biztonsági Tanács engedélyezhet, ezért Amerika a jelenlegi helyzetben csakis jogsértő módon léphet fel Szíria ellen. „Oroszország a békés megoldást pártolja, és ezzel nem a szíriai kormányt védi, hanem a nemzetközi jogot, amelyet akkor is be kell tartani, ha az egyeseknek nem tetszik” – magyarázza Putyin.
Sajnos ez utóbbi nem egészen divatos Amerikában, mutat rá az elnök. „Ma már milliók szerte a világban nem a demokrácia mintaképét látják az Egyesült Államokban, hanem egy olyan nemzetet, mely nyers erejére támaszkodva igyekszik keresztülvinni akaratát” – fogalmaz Putyin. Ez volt a helyzet a szíriai kérdésben is, amíg fel nem merült a békés megoldás, a vegyi fegyverek elkobzása. „Itt az idő, hogy visszatérjünk a civilizált diplomáciai és politikai megoldások útjára” – szól az orosz figyelmeztetés. Putyin ezzel be is fejezhette volna, de nem állta meg, hogy még odaszúrjon egyet a legfájdalmasabb területre. „Amerika nem kivételes, és ezt állítani különlegesen veszélyes dolog – utalt az elnök Barack Obama keddi beszédére, melyben az USA politikáját évtizedek óta átható nemzeti kiválasztottságelméletet ismételte meg. – Különbözőek vagyunk, de amikor az Úrhoz folyamadunk áldásért, nem szabad elfelejtenünk, hogy egyenlőnek teremtett minket.”