Romainváziótól tartanak a franciák

Az uniós munkavállalói korlátozások megszűnésével igazi exodus veheti kezdetét Franciaország felé. A franciák attól tartanak, csak a külvárosi bádogtelepek száma nő majd, az adózóké nem.

A Puding becenévre keresztelt francia miniszterelnök egy rendészeti kérdés kapcsán már biztosan levedlette gúnynevét, ez pedig nem más, mint az illegálisan létesített romatelepek ügye. Az emberi jogok sárba tiprásával megvádolt Sarkozy-kormánnyal e problémát illetően egy szelet fújó szocialista kabinet nem fél munkagépeket küldeni a mezőkön, sportpályákon, külvárosokban összetákolt bádogvárosok elbontására. Attól viszont joggal retteg, mi történik majd 2014. január 1-jét követően, amikor az uniós szabályozás alapján megnyílik a EU munkaerőpiaca a bolgár és a román munkavállalók előtt.

Nicolas Sarkozy regnálása idejére, nagyjából 2007 tájékára tehető, hogy a franciák a Magreb-országok migránsai helyett Kelet-Európából érkező bevándorlók egyre gyarapodó tömegével szembesült. A zömében bolgár és román cigányokból álló csoportok lakókocsikkal, személyautókkal érkeztek meg az ígéret földjére, számukra legalábbis Franciaország mindenképpen maga a Kánaán.

Áprilisban végső lépésre szánta el magát négy uniós tagállam. Nagy-Britannia, Németország, Hollandia és Ausztria belügyminisztere levelet írt az Európai Bizottságnak, melyben kérvényezik, hogy a testület foglalja jogszabályba a szociális juttatásokkal visszaélő külföldiek szankcionálását. A Bruxinfo által idézett levélből kiderül, hogy a fenti országok szerint a migránsok a szabad mozgás lehetőségét kihasználva visszaélnek a gazdag szociális juttatásokkal, anélkül hogy teljesítenék „az EU-jogszabályokban lefektetett feltételeket”. A javaslat a hosszú távú kitiltásban látja a megoldást. Az unió álláspontja szerint a szabad mozgás elve nem alku tárgya, a foglalkoztatásért felelős biztos pedig ennél is tovább ment. Andor László szerint a bevándorlókérdést sok helyen politikai okokból fújják fel, és mivel a migránsok számának emelkedése inkább a GDP-növekedéshez járul majd hozzá, „egy ország állampolgárai gyakran legfeljebb annyit éreznek a nagy számú bevándorlóból, hogy kevesebb ülőhely van a buszon”.

Az ingyenesen igénybe vehető egészségügyi ellátás és a nyugat-európai szinten is magas családi pótlék rendkívül vonzó, ráadásul kitoloncolás esetén a francia állam felnőttek esetén 300, gyermekenként pedig 100 euróval jutalmazza a hazatérést. A bőkezű juttatás mellé repülőjegyben is részesülő bevándorlók egy része kapva kap az alkalmon, és kihasználva az unió határok nélküliségét visszatérnek, hogy újjáépítsék a romvárosokat.

A lille-i rendőrség szeptember 18-án végzett egy bádogtelepülés lebontásával, az akció még júliusban kezdődött. Az önkormányzat indoklása szerint „a telepen nem megfelelőek a higiéniai körülmények, és a táborlakóknak közbiztonsági kockázatokkal is kellett számolniuk”. A 750, zömében Romániából érkezett roma döntő többségét csarterjárattal juttatja haza a francia állam, néhány tucat család viszont sokkal jobban jár: őket önkormányzati lakásokban szállásolják el. A probléma éppen itt kezdődik a franciák számára.

„A saját szememmel láttam a lille-i nyomorvárost, egészen lehangoló kép tárult a szemem elé” – idézi fel friss emlékeit Fejérdy Gergely, a külügyi intézet munkatársa. Ugyan a 65 milliós országban mindössze 15-20 ezer cigány él, a franciák az utóbbi időben kezdenek megismerkedni az „új utazó polgárokkal”. A korábban városról városra vándorló csoportok helyét a Közép- és Kelet-Európából érkező társaik vették át. Ők kiválasztanak egy városi peremnegyedet vagy egy városon kívül eső, elhagyatottabb területet, és ott alakítják ki otthonaikat.

A városkép elcsúfításán túl ezzel talán még nem is lenne komolyabb probléma, a belügyi tárca kimutatása szerint azonban a cigánytelepek környékén folyamatosan emelkedik a betörésesek, lopások száma. A Le Monde-ban és a Le Figaróban megjelenő cikkek tudósítása szerint az elkövetők egyre nagyobb arányban a bádognegyedek lakói közül kerülnek ki. A romatelepek kíméletlen szétbontását korábban számos támadás érte a sajtó részéről, amióta azonban elszaporodott az onnan eredeztethető bűncselekmények száma, kevesebb kritikus cikk születik.

A franciákat egyre inkább foglalkoztatja a bádogvárosok lakóinak sorsa és a szociális turizmusnak nevezett jelenség. Ahogy Fejérdy is magyarázza, a francia polgárokat most már érezhetően zavarják a megélhetési bűnözés melegágyául szolgáló romos települések.

A szocialista kormány belügyminisztereként szolgáló Manuel Valls sikertelenül próbált gátat szabni a gazdagon jutalmazott hazautazásnak. Emellett a költségvetésen már így is 6 milliárd eurós lyukat ütő egészségbiztosítási költségek az „utazó polgárok” miatt tovább nőnek.

Az Hollande-kormányzat elvi síkon nem igazán tér el az elődjétől, kemény kézzel lecsapna a bűnözőkre, és mielőbb visszautaztatná őket országukba. A szocialisták retorikája viszont köszönőviszonyban sincs tetteikkel. A gyakorlatban nyomát sem látni annak, hogy a magyar uniós elnökség alatt meghirdetett romastratégia mentén megkezdjék a cigány bevándorlók bárminemű integrációját.

A kabinet – legalábbis így kommunikálják – egyetlen reális kiutat lát a jelenlegi helyzetből: minél gyorsabban letelepíteni a már letáborozó kelet-európai bevándorlókat. A probléma gyökerét meglehetősen furcsán próbálják megragadni Hollande-ék: tanácsokkal látják el Bulgáriát és Romániát, hogyan is kellene munkával és megélhetést biztosítva otthon tartani az elvágyódó romákat.

Arról, hogy miképpen kívánja megakadályozni a fenti országokból 2014. január 1-jétől várható exodust, halvány fogalma sincs a francia kormánynak. Három és fél hónapjuk maradt, hogy kitaláljanak valamit.