Romainváziótól tartanak a franciák

Az uniós munkavállalói korlátozások megszűnésével igazi exodus veheti kezdetét Franciaország felé. A franciák attól tartanak, csak a külvárosi bádogtelepek száma nő majd, az adózóké nem.

A lille-i rendőrség szeptember 18-án végzett egy bádogtelepülés lebontásával, az akció még júliusban kezdődött. Az önkormányzat indoklása szerint „a telepen nem megfelelőek a higiéniai körülmények, és a táborlakóknak közbiztonsági kockázatokkal is kellett számolniuk”. A 750, zömében Romániából érkezett roma döntő többségét csarterjárattal juttatja haza a francia állam, néhány tucat család viszont sokkal jobban jár: őket önkormányzati lakásokban szállásolják el. A probléma éppen itt kezdődik a franciák számára.

„A saját szememmel láttam a lille-i nyomorvárost, egészen lehangoló kép tárult a szemem elé” – idézi fel friss emlékeit Fejérdy Gergely, a külügyi intézet munkatársa. Ugyan a 65 milliós országban mindössze 15-20 ezer cigány él, a franciák az utóbbi időben kezdenek megismerkedni az „új utazó polgárokkal”. A korábban városról városra vándorló csoportok helyét a Közép- és Kelet-Európából érkező társaik vették át. Ők kiválasztanak egy városi peremnegyedet vagy egy városon kívül eső, elhagyatottabb területet, és ott alakítják ki otthonaikat.

A városkép elcsúfításán túl ezzel talán még nem is lenne komolyabb probléma, a belügyi tárca kimutatása szerint azonban a cigánytelepek környékén folyamatosan emelkedik a betörésesek, lopások száma. A Le Monde-ban és a Le Figaróban megjelenő cikkek tudósítása szerint az elkövetők egyre nagyobb arányban a bádognegyedek lakói közül kerülnek ki. A romatelepek kíméletlen szétbontását korábban számos támadás érte a sajtó részéről, amióta azonban elszaporodott az onnan eredeztethető bűncselekmények száma, kevesebb kritikus cikk születik.

A franciákat egyre inkább foglalkoztatja a bádogvárosok lakóinak sorsa és a szociális turizmusnak nevezett jelenség. Ahogy Fejérdy is magyarázza, a francia polgárokat most már érezhetően zavarják a megélhetési bűnözés melegágyául szolgáló romos települések.

A szocialista kormány belügyminisztereként szolgáló Manuel Valls sikertelenül próbált gátat szabni a gazdagon jutalmazott hazautazásnak. Emellett a költségvetésen már így is 6 milliárd eurós lyukat ütő egészségbiztosítási költségek az „utazó polgárok” miatt tovább nőnek.

Az Hollande-kormányzat elvi síkon nem igazán tér el az elődjétől, kemény kézzel lecsapna a bűnözőkre, és mielőbb visszautaztatná őket országukba. A szocialisták retorikája viszont köszönőviszonyban sincs tetteikkel. A gyakorlatban nyomát sem látni annak, hogy a magyar uniós elnökség alatt meghirdetett romastratégia mentén megkezdjék a cigány bevándorlók bárminemű integrációját.

A kabinet – legalábbis így kommunikálják – egyetlen reális kiutat lát a jelenlegi helyzetből: minél gyorsabban letelepíteni a már letáborozó kelet-európai bevándorlókat. A probléma gyökerét meglehetősen furcsán próbálják megragadni Hollande-ék: tanácsokkal látják el Bulgáriát és Romániát, hogyan is kellene munkával és megélhetést biztosítva otthon tartani az elvágyódó romákat.

Arról, hogy miképpen kívánja megakadályozni a fenti országokból 2014. január 1-jétől várható exodust, halvány fogalma sincs a francia kormánynak. Három és fél hónapjuk maradt, hogy kitaláljanak valamit.