„1956 után újra jó volt magyarnak lenni Európában”

Külföldön is megemlékeztek 1956-ról.

Áder János köztársasági elnök megkoszorúzta az 1956-os forradalom emlékművét a torontói Budapest parkban. Ő az első magyar államfő, aki október 23. évfordulóján keresi fel az észak-amerikai magyar közösségeket. A megemlékezés virágait helyezte el a torontói emlékműnél Hoppál Péter, az Országgyűlés Magyar–Kanadai Baráti Tagozatának elnöke is.

„A szabadság szeretete volt ’56 üzenete, mert 1956 után újra jó volt magyarnak lenni Európában. Újra büszke lehetett minden magyar Csehszlovákiában is, és a kitelepítések nemzedékének ez nagy elégtétel volt” – hangoztatta szerdán Berényi József, a Magyar Közösség Pártjának elnöke az ’56-os forradalom évfordulója alkalmából Dunaszerdahelyen tartott megemlékezést követően.

A Csallóköz központjának számító városban rendezett eseményen Bárdos Gyula, a Csemadok, a legnagyobb felvidéki magyar kulturális szervezet elnöke mondott beszédet, amelyet követően a diktatúrák áldozatainak emlékművénél több tucat felvidéki magyar szervezet és magánszemély helyezte el kegyeleti koszorúit.

Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) elnöke arról beszélt a Szabadkán rendezett megemlékezésen, hogy A szabadság összeköt jelmondat egyik értelmezése szerint egy közösség összetartása attól függ, hogy mennyire képes újra és újra megfogalmazni a szabadság kiteljesedésével kapcsolatos szándékát, vagyis a szabadság hiánya, a szabadság kivívásának óhaja köt össze.

A szabadság csodájáról, 1956 forradalmának jelentőségéről beszélt Martonyi János Kassán Magyarország főkonzulátusának rendezvényén. A külügyminiszter azt mondta: a szabadság csodáját az érti igazán, aki a zsarnokság élményét is átélte, érezte a félelmet, a gyűlöletet, megélte a kötelező tapsot és a hazugságot.

Úgy fogalmazott: 1956. október 23. egyedülállót adott a nemzetnek és az emberiségnek. Az akkor élők, a forradalom résztvevői visszaadták a nemzet becsületét, tekintélyét az egész világ előtt. Széchenyi István szavait idézve azt mondta: „Hibáink sokak, de erényeink többek”.

Németh Zsolt, a Külügyminisztérium parlamenti államtitkára ötvenezer euró értékű segélyszállítmányt adott át, és felavatta az első bulgáriai ’56-os emléktáblát szerdán Szófiában.

Az 1956-os megemlékezések részeként az államtitkár Petar Sztojanov volt bolgár államfővel közösen emléktáblát avatott Jordan Ruszkov bolgár költőnek, akit hét év börtönbüntetésre ítéltek az ’56-os események ihlette Szózat a Szabadságért című költeményéért – ebből több mint három évet le is kellett ülnie –, és a rendszerváltásig publikálási tilalommal sújtottak. A szófiai magyar nagykövetség falán elhelyezett márványtábla az első ’56-os köztéri emlékhely egész Bulgáriában, így különös jelentősége van – mondta az MTI-nek telefonon Németh Zsolt.

Az államtitkár az 1956-os forradalom és szabadságharc évfordulójához időzítve átadott a bolgár kormány képviselőinek egy ötvenezer euró értékű segélyszállítmányt, amelyet kivételes gyorsasággal juttatott el Magyarország a Bulgáriába menekült szíriai állampolgárok ellátására.

Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes a helyi magyar közösség meghívására szerdán részt vett az 1956-os forradalom és szabadságharc tiszteletére rendezett ausztráliai ünnepségeken és állampolgársági eskütételen, s konzuli irodát nyitott meg Melbourne-ben.

A politikus megkoszorúzta a magyar hősök emlékművét Ausztrália legnagyobb magyar közösségi épületében, a Wantirnai Magyar Központban, és részt vett a forradalom emlékére szervezett hagyományos gyertyafényes megemlékezésen.

Az elnyomás rendszere nagyon hasonlóan működött Kazahsztánban és Magyarországon, ebből a sötétségből született meg a szabadság elemi erejű forradalma 1956. október 23-án – jelentette ki Kövér László szerdán a kazahsztáni Asztanában, a magyar nagykövetség által szervezett ünnepi fogadáson, az ott élő és dolgozó magyar meghívottak, valamint a vendéglátó ország hivatalos képviselőinek jelenlétében.

Az Országgyűlés elnöke hangoztatta: nagy öröm számára, hogy a szabadság napját egy olyan országban ünnepelheti, amelynek népe a miénkhez hasonlóan megszenvedett a szabadságért, de a legszörnyűbb elnyomás ellenére sem adta fel a szabad ember méltóságának igényét. „Ma már tudjuk, ami akkor elképzelhetetlennek tűnt: egy maroknyi nép semmivel sem törődő elszántsága egy egész világrendszert ingatott meg” – jelentette ki.