A jelek szerint a szocialisták, a liberálisok és a zöldpártiak együttesen – hajszállal, de – megszerezték a közös kormányalakításhoz matematikailag szükséges, harmincnál több mandátumot a 60 tagú képviselőházban. Ezt a célt – vagyis lényegében a 18 esztendeje folyamatosan miniszterelnökösködő Juncker leváltását – a Luxemburgi Szocialista Munkáspárt (LSAP) fogalmazta meg. E három párt közül most a liberálisok érdemben megerősödtek a legutóbbi, 2009-es választások óta.
Az államfő, Henri nagyherceg hétfőn határoz arról, hogy kinek ad kormányalakítási megbízást. Általános nézet szerint ez a lehetőség először a legtöbb mandátumot szerző párt vezetőjét illeti – a szocialisták, a liberálisok és a zöldek között tehát nagy közös elszántságra van szükség ahhoz, hogy Juncker ne járjon sikerrel valamelyiküknél. Ha a keresztényszociálisok nélküli hármas koalíció nem jön létre, akkor Juncker pártja léphet koalícióra valamelyik párttal – luxemburgi belpolitikai elemzők szerint legvalószínűbb módon a liberálisokkal.
Akinek Juncker ajánlatot tesz, annak el kell döntenie, hogy a keresztényszociálisok mellett egyértelműen a kisebbik koalíciós partner szerepét vállalva törekszik-e viszonylag stabil kormánykoalíció megkötésére, vagy inkább három, nagyjából azonos fajsúlyú koalíciós párt egyikeként kíván építeni a nagyon csekély többségre.
