Egyikük külső munkáról érkezve azt látta, hogy a börtönudvaron kutya jön vele szembe, szájában emberi kézzel. „Annyira megdöbbentem – mondja –, hogy elfelejtettem bemondani a számomat, rögtön sötétzárkába tettek szökési kísérletért.” Arra kérte a lap munkatársát: adja hírül a világnak, mi történik Észak-Koreában, ahol emberek tízezrei halnak meg úgy, hogy nem követtek el semmilyen bűnt.
Egy másik asszony tizenegy évet szolgált Kim Dzsong Il hadseregében. Kilencszer próbált szökni, többször visszatoloncolták és megkínozták. Amikor 2007-ben átjutott Kínába, emberkereskedők a gyermekét, majd őt is eladták valakinek, rabszolgaként.
Három nő sokkoló történetei, akiket most sem enged el a világ utolsó sztálinista diktatúrája, új hazájukban sem találják a helyüket, idegennek, másodrendűnek érzik magukat. Kim Ir Szenről nem tudnak rosszat mondani, „az ő idejében még minden jó volt”. Azt is bevallják: nem a szabadságvágy vagy a politikai elnyomás miatt szöktek el Észak-Koreából, hanem mert éhesek voltak. Úgy tudják, otthon maradt honfitársaik háborút akarnak Dél-Koreával, mert azt hiszik, ez az egyedüli megoldás arra, hogy megmeneküljenek a nyomortól.
További részletek a szombati Magyar Nemzet magazinban.
(Lukács Csaba, Szöul)
