A 2008-as gazdasági világválságot egyik legjobban kiheverő országban vasárnap helyhatósági voksoláson mondhatják el a véleményüket az állampolgárok. Észtországban a krízis 2009-es csúcspontján 14 százalékot zuhant a GDP, és a munkanélküliség is bőven 20 százalék fölé kúszott. Mindezek ellenére a Reformpárt (RP) vezette kormány ismételni tudott a 2011-es parlamenti választáson. Az RP a szavazatok 28,6 százalékával győzött, koalíciós partnerük szintén jó eredményeket könyvelhet el, az IRL (Pro Patria és Res Publica Szövetség) a szavazatok 20 százalékának megszerzésével.
A legnagyobb ellenzéki párt, az Észt Centrumpárt a választások után már három hellyel kevesebbet tudhat magáénak, mint négy évvel ezelőtt. A Szociáldemokrata Párt 19 képviselői helyet szerzett. Két év alatt bár átalakultak az erőviszonyok, nem beszélhetünk földrengésszerű változásokról. A választások előtt néhány nappal készített legfrissebb felmérések szerint a voksoláson az ellenzéki Centrum 29, a kormánypárti RP 22, a szocdemek 20, az IRL szintén 20 százaléknyi voksra számíthat.
A balti államban a helyhatósági választás jelentősége az önkormányzatok vezetése mellett abban áll, hogy a szimbolikus jelentőséggel bíró elnök személyének a megválasztásában is van szerepük, így nem mindegy, kik alkotják a testületeket. Politikai szakértők a független jelöltek sikerét és a kormánypártok minimális visszaesését jósolják, mivel a 2009-es helyi választásokon is csupán 27 százalékot értek el.
A visszaesés ellenére azonban temetni még nem érdemes a kormánypártokat, mivel a 2015-ös parlamenti választás még viszonylag messze van, és az ész gazdaság teljesítménye egyáltalán nem mondható rossznak. 2012-ben a GDP 3,2 százalékkal nőtt, ráadásul négy éve a legalacsonyabbra, 10,2 százalékra süllyedt a munkanélküliek aránya. A gazdaság minden szektorában nőttek a bérek, átlag 6,3 százalékkal, 879,5 euróra. A trend idén folytatódott, az első negyedévben a fizetések 900 eurót értek el.
A leggyorsabban a rezsiköltségek és az élelmiszerek drágultak. Ezek meghatározók voltak az életszínvonal szempontjából. Tavaly az észtek 17,5 százaléka minősült viszonylag szegénynek, ami havi 299 eurónál alacsonyabb jövedelmet jelent. Az élelmiszerek többe kerülnek az európai átlagnál, ennek a legfőbb oka a 20 százalékos áfa, ez például Németországban és Franciaországban csak 7 százalék. A kormány azonban semmilyen kedvezmény vagy adócsökkentés bevezetését nem tervezi, annak ellenére hogy az árak az uniós csatlakozást követően elszabadultak.
Idén már lassult a gazdaság, de a második negyedévben így is 1,3 százalékkal bővült a bruttó hazai össztermék. Észtország gyengébb teljesítményt produkál, mint két baltikumi társa, Lettország és Litvánia, miután az állami beruházások visszaestek, és − szemben az elmúlt évekkel − idén már nem nyernek sokat az országra jutó szén-dioxid-kibocsátási kvóták értékesítésén. Az exportot a gyenge finn, svéd és orosz kereslet veti vissza. A negatívumok közé tartozik a népesség csökkenése is, amiért elsősorban a kivándorlás növekedése a felelős: tavaly az 1,29 milliós ország 11 ezer polgára távozott külföldre.
