– Egy korábbi előadásában kiemelte, hogy nem polgárháború folyik Szíriában. Akkor micsoda?
– A válság, krízis vagy háború szó sokkal inkább fedi azt, ami ma az országban zajlik. Nem a lakosság egyik része harcol a másik ellen, így polgárháborúról nem beszélhetünk. Ehelyett olyan mennyiségű külföldi fegyveres zsoldos, terrorista áramlik Szíriába, amire eddig még nem volt példa, talán csak Afganisztánban. Ott viszont előbb megszűnt az államiság, és csak utána következett a pusztítás. Szíriában nem ez a helyzet.
– Az Európában, tengerentúlon arab tavasznak nevezett folyamat Szíriában is csak úgy indult, mint a Maghreb országokban, de egészen másképp haladt tovább. Hogyan fajult idáig a helyzet?
– A szíriai Daraaban, ahol a hivatalos verzió szerint az első békés tüntetést a rendőrség brutálisan szétverte, videófelvételek tanúsítják, hogy ismeretlenek motorral belehajtanak a tömegbe, és rálőnek a rendőrökre, akik a levegőbe lőve kezdik oszlatni a tömeget. A rendőrségtől ezután beszedték a fegyvereiket és csupán tonfát kaptak. A hatóság elleni fegyveres támadások elszaporodtak, így bevetették a hadsereget. Ezután már nem volt megállás. Ami a leggyanúsabb az egészben, hogy az al-Dzsazíra és az al-Arabíja televíziók már kész anyagokkal várták a történéseket. Hatalmas médiatámogatást kaptak a felkelők a részükről, az események elfajulásában nekik, a BBC-nek, vagy a France24-nek is óriási a szerepük.
– Ha ma végigmennénk Szíria utcáin, hány külföldi harcost találnánk?
– Nagyjából 25-150 ezer között lehet valahol a számuk. Naponta pár százan, olykor pár ezren kelnek át a határon, és hasonló létszámban hagyják el az országot. A harcok, portyák után viszik Törökországba, Jordániába a fegyvert, élelmiszert, kereskednek vele.
– Nehéz átjutni a határokon?
– A szír–iraki határ szinte teljesen le van zárva, alig van személyi átkelés. A hegyes libanoni határon nehezebb, a sík libanonin könnyebb átcsusszanni. A török szakaszon simán át lehet jutni, a milicisták a határ mentén kiképzőtáborokban tanulják a harcot, és simán átjutnak Szíriába.
– Etnikai, vallási, netán állampolgári alapon lajstromba lehet egyáltalán szedni, hogy hányféle milicista csoport harcol Szíriában?
– A milíciák száma 2-300-tól 2-3000-ig terjedhet. A legnagyobb csoport a Nuszra Front, amely az USA-ban terrorszervezetként van bejegyezve. A második számú erő a Szabad Szír Hadsereg. Korábban szírek, ma már főként szaúdiak, líbiaiak, egyiptomiak, palesztinok, libanoniak alkotják. A jelentősebbek közé sorolható még az Iszlám Állam Irakban. A többi milícia etnikailag totálisan vegyes. Radikalizmusuk olyan mértékű, hogy nem csak a helyi lakosság – velük egyet nem értő részét – mészárolják le, de adott esetben egymást is. Aleppó kormányellenes állásponton lévő kerületei az iszlamisták kegyetlenkedései miatt ma már az Aszad-kormányt támogatják. Eszmeiségük ugyanaz, a dotáció forrása különbözik.
A felkelőknél bevett módszer a fejlevágás. Ugyanígy elterjedt, hogy kivágják ellenségeik szívét, beleharapnak, a kimetszett testrészekkel pedig pózolnak a videókon. Sűrűn előfordul, hogy 5-10 éves gyerekek kezébe fegyvert adnak. Az agyonlőtt kicsik holttestéről persze felvételt készítenek a milicisták, és a BBC, a CNN, az al-Dzsazíra már a hadsereg által elkövetett szörnyűségekről tudósít.
– A fegyveres és pénzügyi támogatók között elsősorban az al-Kaidát szokták emlegetni, de azért egyetlen szervezet kevésnek tűnik.
– Sokféle csoport támogatja a milíciákat, de ideológiájukban mind az al-Kaida mögé sorakoznak fel. Amikor interjút adnak, mindannyiuk mögött feltűnik a „Nincs Isten, csak egy Isten” felirat. Ez az al-Kaida hivatalos jelmondata. A fent említett három nagy csoporton kívül rengeteg 30-40 fős brigád harcol Szíriában. Fegyverzetük sokszor rendkívül fejlett. Az arzenál 2 éve titkoltan, ma már hivatalosan is a CIA-tól érkezik.
– Milyen erők állnak az iszlamistákkal szemben?
– A sorozásos úton felálló Szíriai Hadsereg, a Nemzeti Védelmi Hadsereg, mely önkéntes alapon szerveződik, és a kisebb települések lakóiból álló népi bizottságok. Utóbbi kettő kevésbé jól felszerelt. Orosz részről katonai tanácsadók, szakértők, műholdak segítik a hadsereg munkáját.
– Lehet pontosan tudni, hogy mennyien harcolnak a két oldalon?
– A hadsereg 150-200 ezer katonát foglalkoztat, a Nemzeti Védelmi Hadseregben nagyjából 50-100 ezren küzdenek. A népi bizottságok erejét a legnehezebb belőni: valahol 20 és 100 ezer fő között lehetnek.
– Ez minimum 2-3-szoros túlerő.
– Nagyjából.
– Mégsem sikerül kifüstölniük a milíciákat a kormányerőknek immár három éve.
– Ha a milíciák külföldi támogatása lassan elkezd apadni, akkor szétmállik az ellenállásuk.
– Hogy lehetséges, hogy ez eddig nem indult el?
– Rengeteg csoport morzsolódott már fel eddig, de jöttek a helyükre újak. Nigériában, Szomáliában, Pakisztánban, Líbiában vagy Afganisztánban vallási agitációval és pénzzel még harcba lehet hívni az iszlamista szélsőségeseket. A nyugati-európai államokban élő diaszpóra szintén mozgósítható. Marseille, Párizs, London szegénynegyedeiben bőven akad utánpótlás. No, meg a pénzügyi támogatás is folyamatos.
– Magyarországról mennyi embert sikerült toboroznia a milíciáknak?
– Az interneten nemrég láttam adatokat erről, de a szír belügyminisztérium honlapján hiába kerestem. Ha valós a statisztika, akkor Magyarországról negyven fegyveres érkezett Szíriába, és öten már meghaltak. Ők magyar útlevéllel, de egészen más vallási vagy nemzeti identitástól fűtve utaztak. Szomorú tény, de akad, akit visszatérése után dicsfénytől övezve adott interjút a magyar televíziónak.
---- Mártírhalál vagy győzelem! ----
– A szélsőségesek a rájuk mért csapásokat nem egyszer a keresztény és az alavita kisebbségen torolják meg. Honnan fakad ez a gyűlölet?
– Ezek nem válaszcsapások. A forradalom kezdete óta a felkelők egyik legfontosabb jelszava, hogy: „a keresztényekkel Bejrútba, az alavitákkal a koporsóba”.
– A híradások zöme arról szól, hogy az alavitákból álló rezsim elnyomja a szunnita többséget, és a demokráciáért küzdő lázadók ezért fordulnak a kisebbség ellen.
– Amikor tavaly nyáron egy tunéziai tévé Aleppo milicisták által uralt kerületében forgatott, a következő feliratok voltak egy hatalmas molinón: „mondjatok nemet a demokráciára, a szekuláris államra, a civil jogokra! Követeljétek az iszlám államot!” A brigád vezetője elmondja a riporternek, hogy hősnek tartja Oszama bin Ladent és mintaországnak a talibán államot Afganisztánban. Látja, ez az ultrafundamentalista nézőpont. Ez az eszme nem csak a keresztényeket és az alavitákat ítéli kiirtásra, de azokat a szunnitákat is, akik ellenvéleményt mernek megfogalmazni. Sőt a milíciákon belül is halál vár arra, aki nem így gondolkodik.
A tunéziai riport:
– És ami a hatalmon lévők etnikai összetételét illeti?
– A hadseregnek, de még a tisztikarnak is a fele szunnita. A miniszterek fele szunnita, de még a két elnökhelyettes is az. A kormányzók egy része szintén. Így fest a felkelők által alavitának nevezett rezsim.
– Ha valamilyen csoda folytán tárgyalások kezdődnének a felek között, a milíciáknak lenne kit az asztal mellé ültetni?
– A politikai ellenzéknek szinte semmilyen hatása sincs az iszlamistákra. Maximum a Szabad Szír Hadsereggel van kapcsolatuk, de ez nem sok. A milíciák egy fő szlogennel a fejükben harcolnak: „mártírhalál vagy győzelem!”. Nincs kompromisszum, így pedig nincs tárgyalási alap sem. Csak fegyverrel lehet legyőzni őket. Aztán be kell gyógyítani a társadalom sebeit, hiszen szíriaiak gyilkoltak halomra szíriaiakat. Felelősségre kell vonni a fegyverrel harcolókat. Már most százezrek ülnek börtönben, őket pedig integrálni kellene...
– ...és újjá kellene építeni a romokban heverő gazdaságot.
– Kinti ismerőseim mesélik, hogy a katasztrofális állapotok közepette is szinte mindenhol hozzá lehet jutni élelemhez, persze a korábbi ár négy-ötszöröséért. A dízelolajból, mely elsődleges fűtőanyag, hiány van, de eljut mindenkihez. Akadozva, de a villanyszolgáltatás is működik az ország nagy részében. A szankciók ellenére a külkereskedelem alapszinten szintén elvegetál. Korábban nem volt külső adósságállomány, most biztosan van, így kérdéses, hogy a háború okozta több ezermilliárdos kárt hogyan lehet majd megtéríteni.
– A nagyhatalmak, élükön az USA-val az augusztusi vegyifegyver-támadásra összepontosítanak. Miután a háborús áldozatok zöme nem ebben a támadásban vesztette életét, akár szándékosan felfújt politikai húzásnak is tűnhet az amerikaiak reakciója. Ráadásul egyáltalán nem biztos, hogy a kormány áll a csapás mögött.
– Korábban egy Aleppo melletti vegyi csapás híréről a kormány maga számolt be, és ellenőröket kért az ENSZ-től. Azon az augusztusi napon, amikor megjelent a delegáció, valaki újra vegyi fegyvert vetett be. Létezik olyan ostoba kormány vagy hadsereg, amelyik ilyet tenne? Ráadásul a támadások helyszínén készített videókon azonosítottak több gyereket, akiket korábban tengerparti városokból hurcoltak el a milicisták. Micsoda véletlen, igaz? Akadnak más furcsa történetek is, melyek a nyugati újságokhoz, tévékhez teljesen eltorzítva jutnak el. Elterjedt például, hogy 2011 végén a hadsereg elfogott egy szír nőt, akit megerőszakoltak, összevertek, majd szemeteszsákban küldtek vissza a családjához, mert a testvére állítólag forradalmár volt. A nő nem sokkal később személyi igazolványát felmutatva megjelent a tévében. Nem tudott arról, hogy elrabolták és megölték volna.
– A kormány ENSZ-felügyelet alatt kilenc hónap alatt tervezi megsemmisíteni a mintegy 1000 tonna szaringázt, mustárgázt és egyéb vegyi fegyvert. A felkelők hozzájuthattak a készlethez?
– A kormány kezén lévő raktárakat jól ellenőrzik, a milíciák vélhetően innen nem férhettek hozzá. Viszont az iszlamistáktól visszavett negyedekben több tonnányi gázkészletet fedezett fel a hadsereg, a hordókon katari és szaúdi jelzés látható. A milicisták korábban videókon pózoltak a gázrakétákkal. Ha most a kabinet kipucolja az országból a vegyi fegyvereket, de újabb támadás következne be, az már csak egy dolgot jelenthetne...
